Róm 8,14-17 (Az
érdem)
Akiket Isten Lelke
vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét
félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa
kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten
gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei,
Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele
együtt meg is dicsőüljünk.
"A szentek közössége téged dicsőít, és amikor megkoronázod érdemeiket, a Te
ajándékaidat koronázod meg." (Szt. Ágoston). Az "érdem" szó
általában fizetséget jelent, mellyel egy közösség vagy társaság tartozik egy
tagjának cselekedetéért, melyet jósága vagy rosszasága szerint jutalomra vagy
büntetésre méltónak ítél. Az érdem az igazságosság erényéhez tartozik a
méltányosság elve alapján, ami ezt az erényt vezérli. (KEK 2006). Az embernek
Istennel szemben a szó szorosan vett jogi értelmében nincsenek érdemei. Közte
és köztünk mérhetetlen egyenlőtlenség van, hiszen mi mindent tőle, Teremtőnktől
kaptunk. (KEK 2007). Az ember Isten előtti érdeme a
keresztény életben abból a tényből ered, hogy Isten szabadon úgy rendelkezett:
kegyelme művének társává teszi az embert. Isten atyai tevékenysége a maga
indításával az első, és az ember szabad cselekvése az együttműködésben a
második, úgyhogy a jócselekedetek érdemeit elsősorban Isten kegyelmének kell
tulajdonítani, s csak utána a hívőnek. Egyébként maga az emberi érdem is
Istenre száll vissza, mert Krisztusban végzett jó cselekedetei a Szentlélek
sugallataiból és segítségéből fakadnak. (KEK
2008). A fiúvá fogadás, amely
kegyelemből az isteni természet részeseivé tesz minket, Isten ingyenes
igazságossága következtében valódi érdemmel ruházhat föl. Itt a jog kegyelemből
fakad, szeretettel teljes jog, amely Krisztus "társörökösévé" és
méltóvá tesz "a megígért örökségre, az örök életre". Jócselekedeteink érdeme az isteni jóság
ajándéka. "Előbb adatott a
kegyelem, most megfizetik az érdemet. (...) Az Ő ajándékai a te érdemeid." (Szt. Ágoston). (KEK 2009). Mivel a
megtérés, a megbocsátás és a megigazulás kezdetén a kegyelem rendjében Istené a
kezdeményezés, senki sem érdemelheti ki az első kegyelmet. Ettől kezdve azonban
a Szentlélek és a szeretet indítására kiérdemelhetjük önmagunk és mások számára
a kegyelmeket, amelyek megszentelődésünk, a kegyelem és a szeretet gyarapodása
és az örök élet elnyerése szempontjából hasznosak. Isten bölcsessége szerint
még mulandó javakat is, mint például egészség, barátság, kiérdemelhetünk. E
kegyelmek és ajándékok a keresztény imádság tárgyai. Az imádság biztosítja az
érdemszerző cselekedeteinkhez szükséges kegyelmet. (KEK 2010). Krisztus
bennünk élő szeretete minden érdemünk forrása Isten előtt. A kegyelem, mely
tevékeny szeretettel egyesít Krisztussal, biztosítja cselekedeteink
természetfölötti jellegét és abból következően érdemét Isten és az emberek
előtt. A szentek mindig világosan tudták, hogy minden érdemük tiszta kegyelem
volt: "A földi száműzetés után, remélem, eljutok a hazába, a Te
élvezetedre, de nem akarok az ég számára érdemeket gyűjteni, egyedül a te
szeretetedért akarok fáradozni (...). A jelen élet estéjén üres kezekkel fogok
megjelenni előtted, mert nem azt kérem tőled, Uram, hogy mérlegeld tetteimet.
Minden igazságunk a te szemedben szeplős. Ezért a te igazságodat akarom magamra
ölteni és a te Szeretetedtől akarom megkapni a te örök birtoklásodat..." (Lisieux-i Szt. Teréz). (KEK 2011).
Feladat a mai napra: A mai nehézségeimet, szenvedéseimet felajánlom egy
beteg, haldokló vagy gyászoló testvéremért.