1Kor 2,10-16 (a keresztény erkölcsi tanítás közlése rászorul
az összes keresztény segítségére)
Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek
ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember benső
dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem
ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől
eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott
nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal,
hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva. A testi ember
nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes
megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie. Noha a lelki ember mindent
megítél, őt nem ítéli meg senki. „Hiszen
ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná őt?” Mi azonban birtokában vagyunk
Krisztus gondolatainak.
„A tanítóhivatal
tekintélye kiterjed a természetes törvény sajátos parancsolataira is, mert ezek
megtartása, amit a Teremtő elvár, szükséges az üdvösséghez. Az Egyház
Tanítóhivatala, amikor a természetes törvény parancsolataira emlékeztet,
prófétai feladatának lényeges részét teljesíti, mert hirdetnie kell az
embereknek, hogy kik ők valójában, és emlékeztetnie kell őket arra, milyennek
kell lenniük Isten előtt.”(KEK 2036)
„Az Egyház a keresztény
erkölcsi tanítás közlésének és megvalósításának művében rászorul a
lelkipásztorok odaadó szolgálatára, a teológusok tudományára, az összes
keresztény és minden jóakaratú ember segítségére. A megvalósított hit és
evangélium mindenkivel megtapasztaltatja a "Krisztusban" való életet,
mely megvilágosít és képessé tesz arra, hogy az isteni és emberi valóságot
Isten Lelke szerint értékeljék (vö. 1Kor 2,10-15). Így a Szentlélek a
legegyszerűbb lelkeket használhatja föl arra, hogy a bölcseket és a magasabb
méltóságban lévőket megvilágosítsa. (KEK 2038)
„A szolgálatokat a
testvéri szolgálat és az Egyház iránti engedelmesség szellemében kell végezni
az Úr nevében. Ugyanakkor az egyes személyek lelkiismeretének saját
cselekedetei erkölcsi megítélésekor kerülnie kell az individuális szemléletbe
zárkózást. Amennyire képes, törekednie kell arra, hogy nyitott legyen mindenki
javának figyelembevételére, amint az a természetes és kinyilatkoztatott
erkölcsi törvényben és következésképpen az Egyház törvényében és a tanítóhivatal
hiteles tanításában erkölcsi kérdésekben megnyilvánul. Nem helyes a személyes
lelkiismeretet és az értelmet szembeállítani az erkölcsi törvénnyel vagy az
Egyház tanítóhivatalával.” (KEK 2039)
Lépjünk ma újra Isten
elé és beszélgessünk vele arról, milyennek kell lennünk előtte, mit álmodott meg
rólunk. Kérjük a Szentlelket, hogy tárja fel előttünk Isten és az ember
titkait. „Ki ismeri az ember benső
dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek?” Isten Krisztusban akarta velünk
megosztani gondolatait, Szent Pál megfogalmazása szerint: Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak. Ezért felelősségünk,
hogy mindezeket elmondjuk másoknak. Hirdetnünk kell az embereknek, hogy ők
valójában kik, és emlékeztetnünk kell őket arra, milyennek kell lenniük Isten
előtt. Gondolkozzunk el, milyen módon teljesítjük ezt a prófétai feladatunkat,
és hogyan segítünk az Egyháznak a keresztény erkölcsi tanítás közlésének és
megvalósításának művében, tudva, hogy rászorul az összes keresztény
segítségére.
Feladat a mai napra: Utána nézek egy olyan erkölcsi témának, melyben
nem vagyok annyira jártas.