Szombat, dec.28. Mt
2,13-18 (A VALLÁS TÁRSADALMI
KÖTELEZETTSÉGEI ÉS A VALLÁSSZABADSÁGHOZ VALÓ JOG)
Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában
az Úr angyala, s ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját,
menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a
gyermeket, meg akarja ölni.” Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és
anyját, és elmenekült Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig. Így
beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: „Egyiptomból hívtam az én
fiamat.” Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és
Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a
bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Így beteljesedett, amit Jeremiás
próféta jövendölt: Kiáltozás hallik Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráchel
siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.
„"Minden embernek
kötelessége tehát, hogy keresse az igazságot - főleg Istenre és az ő Egyházára
vonatkozóan -, és azt megismerve tegye magáévá és ragaszkodjék hozzá." (II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae
nyilatkozat, 1 [röv. DH]). E kötelezettség magából az emberi
természetből fakad (DH 2). Nem mond ellent sem a különböző vallások iránt
tanúsított őszinte tiszteletnek, "melyek nem egy esetben annak az
igazságnak egy sugarát tükrözik, mely megvilágosít minden embert" (II.
Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 2), sem a szeretet követelményének, ami arra buzdít, hogy az ember
"szeretettel, okosan, türelmesen bánjék a hitben tévedő vagy tudatlan
felebarátaival" (DH 14).” (KEK 2104)
„A hiteles
kultusz Isten felé az embernek egyénileg és társadalmilag egyaránt kötelessége.
Ez "hagyományos katolikus tanítás az embereknek és a csoportoknak az igaz
vallás és Krisztus egyetlen egyháza iránti erkölcsi kötelességéről" (DH
1). Az Egyház, szüntelen hirdetve az evangéliumot az embereknek, azon
fáradozik, hogy akik hallgatják az evangéliumot, át tudják hatni a közösség
"gondolkodását és erkölcseit, törvényeit és szervezeteit" (II. Vatikáni Zsinat: Apostolicam
actuositatem határozat, 13), melyben
élnek. A keresztények társadalmi kötelessége, hogy tiszteljék és ébresszék föl
minden emberben az igaz és a jó szeretetét. Meg kell ismertetniük az egyedül
igaz vallást, mely a katolikus és apostoli Egyházban létezik. A keresztények
arra hivatottak, hogy a világ világossága legyenek. Az Egyház ezáltal mutatja
meg Krisztus királyságát a teremtés és különösen az emberi társadalmak fölött.”
(KEK 2105) „"Vallási tekintetben senkit ne kényszerítsenek, hogy
lelkiismerete ellen cselekedjék, és ne akadályozzák meg, hogy a kellő határokon
belül nyilvánosan saját lelkiismeretét követhesse egyedül vagy másokkal
együtt" (II.
Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 26). Ez a jog az emberi személyiség természetén
alapszik, mely méltóságából adódóan szabadon kötelezi el magát a mulandó
világot fölülmúló isteni igazság iránt. Ezért "még azokban is megmarad,
akik nem tesznek eleget az igazság keresése és a hozzá való ragaszkodás
kötelezettségének" (DH 2).” (KEK 2106)
A mai olvasmány
arra figyelmeztet minket, hogy a karácsonyi történet távol áll attól, hogy egy
idillikus, békés esemény legyen, amit mi legszívesebben csinálnánk belőle. A
mai idézetben fellép a hatalomra vágyódó király, aki nem tűr el más lehetséges királyt
maga mellett. Kíméletlenül még az ártatlan gyermekeket is megöli, hogy senki se
vehesse el tőle a hatalmat. Feltehetjük magunkban a kérdést, hogy vajon azóta
nagyon változott-e a világ? Mennyire valósult már meg, amit az Egyház a vallás
társadalmi kötelezettségeiről és a vallásszabadsághoz való jogról fogalmazott
meg? Mennyi hatalmon lévő ember létezik ma is, akik ahelyett, hogy a valódi
igazságot keresnék, csupán saját érdekükben cselekszenek? Kérjük a történelem
Urát, hogy a sok igazságtalanságot látván ne fáradjunk el, hanem hozzájáruljunk
egy jobb világ létrehozásához.
Feladat a mai napra: Figyelek a saját hatalomvágyamra.
Ahelyett, hogy uralkodnék a másik fölött, szolgálok neki.