Szám 21,4-9 (Ne csinálj magadnak faragott képet!)
Hór hegyétől a Sás-tenger felé vezető úton indultak
tovább, hogy megkerüljék Edom országát. A nép azonban belefáradt a vándorlásba
és zúgolódott az Úr és Mózes ellen: „Miért hoztatok ki Egyiptomból? Hogy
elpusztuljunk a pusztában? Hisz se kenyér, se víz nincs! Ez a nyomorúságos
eledel utálattal tölt el minket!” Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre,
ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak. Ennek láttára a
nép Mózeshez járult, s megvallották: „Vétkeztünk, amikor zúgolódtunk az Úr
ellen és te ellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a
kígyókat rólunk!” Mózes tehát közbenjárt a népért. S az Úr így válaszolt
Mózesnek: „Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és
rátekint, életben marad!” Mózes tehát csinált egy rézkígyót és egy póznára
tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben
maradt.
Az isteni parancs megtiltja Isten minden ábrázolását emberi kéz által. Ezt
a Második Törvénykönyv így magyarázza: "Amikor az Úr a Hóreben a lángok
közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok. Ne vetemedjetek hát arra,
hogy bármiféle alakban képmást csináljatok magatoknak Istenről..." (MTörv 4,15--16).
Izraelnek az abszolút transzcendens Isten nyilatkoztatta ki magát. "Ő
minden", de ugyanakkor "minden műve fölött áll" (Sir 43,27--28).
Ő "a szépség alkotója" (Bölcs 13,3). (KEK 2129). Mindazonáltal Isten
az ó Szövetségben parancsolta vagy megengedte olyan képmások készítését,
amelyek szimbolikusan elvezetnek a megtestesült Ige által végrehajtott
üdvösséghez: ilyenek a rézkígyó, [Vö. Szám 21,4--9; Bölcs 16,5--14; Jn 3,14--15.] a
frigyláda és a kerubok. [Vö. Kiv 25,10--22; 1Kir 6,23--28;
7,23--26]. (KEK 2130). A megtestesült Ige misztériumára támaszkodva 787-ben
a hetedik egyetemes zsinat Niceában igazolta a képrombolókkal szemben az ikonok
tiszteletét: és nemcsak Krisztusét, hanem Isten Anyjáét, az angyalokét és a szentekét
is. Isten Fia a megtestesülésével a képek új "üdvrendjét" indította
el. (KEK 2131). A képek keresztény tisztelete nem áll ellentétben az első
parancsolattal, mely megtiltja a bálványok faragását. "A kép előtt
nyilvánított tisztelet az eredetinek szól" [Nagy Szent Bazil:
Liber de Spiritu Sancto 18] és "aki a képet tiszteli, valójában azt a
személyt tiszteli, aki rá van festve". [II. Niceai Zsinat:
Definitio de sacris imaginibus: DS 601] A szent képek tisztelete
"tiszteletteljes megbecsülés", és nem imádás, ami egyedül csak Istent
illeti: "A vallásos kultusz nem önmagukért tiszteli a képeket, hanem
amennyiben megjelenítik a megtestesült Istent. Az ilyen megközelítés pedig nem
áll meg magánál a képnél, hanem a valóság fölé tör, amit ábrázol."
Feladat a mai napra: A mai napon időt szánok arra, hogy leüljek egy
ikon elé, meggyújtsak mellette egy gyertyát, és szemlélve azt, megengedem, hogy
a szívemet Isten elé vigye és kifejezzem Istennek hódolatomat. Hálát adok
Istennek a hit ajándékáért és kegyelmeiért, és mindazért, ami segíti a hitben
való növekedésemet.