XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. április 20., vasárnap

Április 20



  ApCsel 10, 34a. 37-43; Kol 3, 1-4; Jn 20,1-9 

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból.

Krisztus valóban feltámadott! A húsvétvasárnapi szentírási részletek bevezetnek minket Isten szeretetének felfoghatatlan erejébe. Az Evangélium bevonja az olvasót Húsvét hajnalának izgalmas eseményeibe: Mária Magdolna „a hét első napján, kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik. Ezt hallva Péter és egy másik tanítvány - a hagyomány szerint János, - odasietett a sírhoz. János ért először oda, de Pétert engedte először belépni a sírba, ahol „látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen.” Végül János is bement, „látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból” (Jn 20,1-9). Milyen pontossággal beszéli el János evangélista a részleteket a gyolcslepelről, és a fejét takaró kendőről. Miért fontosak számunkra ezek a részletek? Több tényre mutatnak rá: Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül. Nem lophatták el, hanem valóban él. Nemcsak lélekben támadt fel, hanem testestül-lelkestül. És még valamire rámutat: Isten szeretete győzött!
Milyen furcsa lehetett Péternek és Jánosnak ez a látvány. Nagyon súlyos megpróbáltatásokon mentek keresztül, miközben Jézus kereszthalálának tanúi lettek. Hány ezer gondolat cikázhatott a fejükben: a nép kiáltozása, a katonák kegyetlensége, verejtékes arcok, Jézus agyongyötört teste, utolsó pillanatai a kereszten, utolsó szavai, de talán az együtt töltött évek foszlányai is, amikor együtt járták Galilea és Júdea útjait, amikor prédikált, gyógyított, tanította őket, bárkában ültek... És most mindennek vége? Az ő hibájuk volt talán hogy meghalt, hogy nem tudták megvédeni? Amikor családunkban valami nagy baj történt, talán mi is feltesszük magunknak a kérdést, hogy nem tudtuk volna megakadályozni? Amit azonban most láttak, a győzelemnek a jele: Isten szeretete győzött. Bár az emberek úgy gondolták, hogy ha Jézust megölik, helyreáll a régi rend; a sátán pedig azt gondolta, hogy Jézus halálával egyszer s mindenkorra le fogja győzni Isten hatalmát. De nem! Ellenkezőleg: Isten minden - még olyan nehéz és bonyolult - szituáció fölött is győzedelmeskedik. Isten szeretetét nem lehet gúzsba kötni, nem lehet kioltani, még saját gonoszságunk és bűneink által sem. Ez a reményünk és örömünk oka, amiért ma és mindig együtt ujjonghatunk és ünnepelhetünk, mert a szeretet győzött. És a szeretet mindig győzni fog! Csak egy marad hátra: hogy mindezek láttán, mi is higgyünk Benne!
Feladat a hétre: Ezen a héten adjunk hálát Istennek minden olyan alkalomért, amikor megtapasztalhattuk szeretetének győzelmét életünkben.