Én 3,1-4 (Isten akarja, hogy megtaláljuk a boldogságot)
Éjszaka
ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem. De hiába kerestem, nem találtam. „Azért hát fölkelek, bejárom a várost, keresem
a tereken és az utcákon, akit szeret a lelkem.” Hiába kerestem, nem találtam! Találkoztam
az őrökkel, akik a várost járták. „Nem láttátok, akit szeret a lelkem?” Alig
mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem.
Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak
szobájába, ki méhében hordozott.
Talán mi is többször
tapasztaltuk, hogy éjszaka felébredünk, hánykolódunk az ágyban, míg újra el nem
alszunk. Van, amikor gyorsan alszunk vissza, van, amikor akár órákig fenn
vagyunk. Ilyenkor oly sok minden meg szokott fordulni a fejünkben, pl. hogy mi
lehet ennek az oka: a kávé, a stressz, valami betegség vagy nyugtalanság? Van,
amikor meg tudjuk határozni okát, van, amikor úgy tűnik, hogy semmi ok nincs rá,
és mégis felébredünk. Ilyenkor jó feltenni egy másik kérdést is: mit kezdjünk
most ezzel az idővel? Van, aki ilyenkor a házi patikához nyúl, könyvet olvas
vagy TV-t néz, hogy vissza tudjon aludni. A mai olvasmány más megvilágításba
állítja: szívünk keresi azt, akiről tudja, hogy szereti. Talán hasonló a
kisgyermekhez, mely éjszaka felébred és átmászik szülei ágyába. Ott akar lenni
azoknál, akiről tudja, hogy szeretik őt. S amikor érzi jelenlétük megnyugtató
biztonságát, újra elalszik. Isten magának teremtett minket, hogy ott legyünk,
ahol Ő (vö. Jn 17,24). Szívünk szomjúsága, keresése az a belénk oltott
mechanizmus, mely képes felkelni, útnak indulni, hogy megkeresse azt, akiben
megtalálhatja igazi boldogságát. A teljes boldogság csak a jelenben van, mert
Isten a jelenben van. El kell hagynunk a múltat, állandó nosztalgiázásunkat, de
a jövőt is, állandó tervezgetésünket, hogy a jelenben tudjunk jelen lenni. A
jelenben találhatja meg a szívünk azt, akiben végtelenül szeretve vagyunk. S a
jelenben megízlelhetjük, mily édes az Úr. „Boldog az ember, ki hozzá
menekül.” (vö. Zsolt 34,9).
Feladat a mai napra: Napközben újra meg újra megállok pár percre, hogy
a jelent ízlelgessem, ill. a jelenben ízlelgessem Isten édességét, jóságát,
gondviselő szeretetét, kreativitását...