Mt 21, 33-43 (A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.)
„…Volt egy
gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott
és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőműveseknek, és elment
idegenbe. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a
szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést. Ám a szőlőművesek nekiestek a
szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Erre
más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak. Végül a
fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik. De
amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös!
Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége. Nekiestek, kidobták a szőlőből
és megölték. Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a
szőlőművesekkel?” „A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét
pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a
termést.” Erre Jézus azt kérdezte: „Sose olvastátok az Írásban: A kő,
amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez
csodálatos a szemünkben. Ezért, mondom nektek, hogy elveszik tőletek az
Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.
Örvendetes vágyakozás. Akarod, hogy valaki nagyon
szeressen és boldog légy.
Kultúrától függetlenül
arra szomjazunk, hogy szeressenek, szeressünk, hogy értékeljenek, hogy legyen
értelme az életünknek. Egy szóval
boldogok legyünk. Miért? Mert a szívem nem elégszik meg a sikerekkel, a
pénzzel. Mert a szívem egy másik szívet
kér, amellyel együtt dobogunk. Még ha egy másik ember van is mellettünk, akkor
sem tudjuk megtölteni a másik szívét, és ő sem a mienket. Ígérünk és vállalunk
örök szerelmet, amíg a halál el nem választ; és most már ez úgy van, amíg a
másik ember el nem választ.
Az emberi szív hatalmas,
nem csak emberi dimenziója van. Sem én,
sem a másik soha nem tudja boldoggá tenni teljesen. Akkor, kié az a másik nagy
szív, amit az én szívem keres? Istenről mondják, hogy Isten a szeretet. A
szeretet mindenek felett: „Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten
szeretet“(1 Jn 4, 8.16). És Tőle származik a szeretet: „Szeretteim, szeressük
egymást, mert a szeretet Istentől van…“ (1Jn 4,7).
Szeretet, amit
belelehelt az életünkbe. Mi ettől az Istentől származunk, aki meg akarta
osztani velünk életét és szeretetét.
A vasárnapi evangélium
jól illeszkedik ehhez, arról szól, hogy egy birtokos, „Isten“ hogyan bízza a
földjét munkásokra, hogy azt megfelelően gondozzák, és gyümölcsöt teremjenek.
Isten, aki az életünk ura, az életet szeretetből adta nekünk, hogy úgy
gazdálkodjunk vele, hogy az gyümölcsöt hozzon. Márk az evangéliumban
megmagyarázza, hogyan gondoskodik a gazda a földjéről: „Volt egy gazda…
Isten prófétái és
hírnökökéi által gondoskodott erről a földről, Izrael népéről, de küldötteit
meggyilkolták. De még így is, továbbra is gondoskodni akar a földről és az
emberről ezért elküldte egyszülött fiát, aki valóságos ember is, hogy tanítson
meg bennünket Isten fiaiként élni: (János 3,16.), azonban Őt is megölték. Egész életünk a szeretet és az üdvösség
története, ami mind a mai napig folytatódik.
Feladat a mai napra: Megkérdezhetnénk magunktól, hogyan gazdálkodom az életemmel és a szeretetemmel. Ezt az
örökséget véste bele Isten a létünkbe. Milyen gyümölcsöt hozunk?