Jn 6, 32-35 (Jézus szava táplálék)
Jézus erre azt mondta: "Bizony, bizony mondom
nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az
igazi mennyei kenyeret. Mert
az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak." Erre így szóltak hozzá: "Urunk, adj nekünk
mindig ebből a kenyérből!" „Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki
hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
Az imádság táplálkozás. Jézus önmagát adja
táplálékul, szavát, személyét, jelenlétét. Hogy tényleg Isten találkoztunk-e az
imádság gyümölcseiből tudhatjuk meg: Vele együtt lenni, megosztani vele
életünket felüdíti lelkünket, békét ad, örömöt, szeretetet, megnyugvást,
tisztánlátást. Bensőleg letisztít és felemel, felruház méltósággal, szentséggel.
Ha az imádságnak nincsen gyümölcse, megkérdezhetjük magunktól, hogy kivel
találkoztam? Kivel beszélgettem? Csak a magam gondolataiban maradtam? Engedtem,
hogy Isten megszólítson engem? Néha észre sem vesszük, hogy saját
gondolatainkkal, érzéseinkkel, élményeinkkel, terveinkkel vagyunk elfoglalva,
bár jóllehet egy kápolnában ülünk, vagy meggyújtottunk otthon egy gyertyát,
hogy imádkozzunk. De ez nem igazi táplálék. Éhesek maradunk. Az elégedetlenség,
csalódás, nyugtalanság, negatív érzések árulkodnak arról, hogy csak magunk
körül forogtunk. Jézus ma arra hív minket, hogy engedjük el ezeket. Ő az élet
kenyere. Csak aki hozzá jön – és ez feltételezi, hogy kilépek önmagam világából
– az lakhat jól, mert Jézus jelenléte az igazi táplálék.
Feladat a mai napra: Mit veszek
észre magamban az imádságban? Mi dolgozik bennem? Kérem a Szentlélek
segítségét, hogy megtanuljam elengedni, átadni Jézusnak, hogy csak rá figyeljek.