"Azért élsz, hogy szeress!"
Lk 12,35-46 (A szeretet gondnokai vagyunk)
Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz az
emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és
zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz
ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket. És ha a második vagy a harmadik
őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok
meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni
házába. Legyetek ti is készen, mert olyan órában, amikor nem is gondoljátok,
eljön az Emberfia.” Péter megkérdezte: „Uram, ezt a példabeszédet csak nekünk
mondod, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit
ura szolgái fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja. Mondom nektek,
hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: Uram csak
sokára tér vissza – és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik
meg részegeskedik – akkor ennek a szolgának az ura olyan napon érkezik meg,
amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti,
és a hűtlenek sorsára juttatja.
Jézus egy gyönyörű képet használ arra, hogy mit is
jelent egészen szeretetnek lenni: Csípőtök
legyen felövezve és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez,
akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön
ajtót nyissanak neki. A szeretet mindig a valóságos életvitelben mutatkozik
meg, egy olyan életvitelben, amely egyértelmű, egyenes és tiszta. Érdemes
kicsit elidőzni azon a képen, amit Jézus elénk tár. A szolga képe, aki urának
érkezésére vár: rendezett a kinézete, a ruhája, éber, figyelmes. Szíve arra
fókuszál, aki érkezni fog. Aki érkezni fog pedig az, akihez tartozik, és aki
előtt majd számot kell adnia, akinek nem mindegy, hogy a szolga hogyan él.
Szigorú, de ugyanakkor jóságos. Korrekt és nagylelkű, becsületességet vár és
maga is megbecsül. Tisztelettel, méltósággal bánik szolgájával, személyként
kezeli őt: bizony mondom nektek, felövezi
magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket. A hűséges,
engedelmes szolgának nem kell félnie ura érkezésétől. Bőséges jutalomban fogja
őt részesíteni. A legnagyobb jutalom pedig az, hogy az Úr részt ad saját
boldogságából: Menj be urad örömébe!
(Mt 25,21). Örülök neked! Ha egészen kibontakozunk a szeretetben, mint Jézus,
akkor ránk is igazak azok a szózatok, amiket a Mennyei Atya Jézusról mondott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem
telik, őt hallgassátok!” (Mt 17,5).
„Mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek,
hogy az Atyától jöttem.” (Jn 16,27). „Aki
ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám
is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” (Jn
14,21). A szeretet tökéletességének útja és kifejezése az evangéliumi tanácsok
útja, az engedelmesség, a tisztaság és a szegénység.
Isten akkor is szeret minket, ha hűtlenek vagyunk.
Hiszen nem tud nem szeretni. Önmagát nem tagadhatja meg. Igazságossága azonban
nem hagyhatja figyelmen kívül a szolga életvitelét. „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram,
Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21). Aki nem
szeret, önmagát zárja ki a szeretet közösségéből. „Ezáltal elszigeteli magát az
élet Forrásától, és olyanná válik, amint aki visszafordul a semmi felé,
amelyből teremtetett. A halál szolgájává válik. Amikor egy személy elfordul
Istentől, elidegenedik saját természetétől, pusztítania, elzárkóznia kell a
másiktól ahhoz, hogy belső békéjét biztosítsa. A szeretet helyét a szenvedélyek
veszik át. Az emberi természet személytelenné válik, leigázza az embert, és a
halálba fojtja. Az életadó
Kereszt kegyelme által azonban az ember megkapja azt a képességet, hogy a halál
minden helyzetét a feltámadás helyzetévé alakítsa át.“[1] Mindig lehetőségünk van arra, hogy megtérjünk, bűnbánatot
tartsunk, felvegyük keresztünket és elkezdjünk őszintén és hitelesen szeretni. „Úgy tekintsenek minket az emberek, mint
Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. A gondnokoktól természetesen
egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak.” (1Kor 4,1-2).
Feladat a mai napra: Arra törekszem a mai napon, hogy hűséges és
fegyelmezett legyek feladataim elvégzésében, mint az a szolga, aki hazavárja
urát. Szívem Isten lakhelye.
[1] Olivier Clement. Kérdések az emberről.
Bizantinológiai Intézet Alapítvány. Budapest 2004. 15-16.