Jn 19,12-12 (Jézust halálra ítélik)
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban
ordítottak és fenyegetőztek: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert
aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!” E szavak hallatára
Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet
héberül Gabbatának hívnak. Húsvét előkészületi napja volt, a hatodik óra körül
járt. Így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek, a királyotok!” De újra elkezdtek
ordítani: „Halál rá! Halál rá, keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre
feszíttessem a királyotokat?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak
császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.
Jézus életének utolsó szakaszában az egyik legnehezebb pillanat az
lehetett, amikor sok ember ellene fordult, aki előtte követte őt. Kezdve
Júdással, aki a saját tanítványa volt és a végén elárulta őt, aztán a tömeg,
akik közül biztosan sokan hallgatták őt, talán meg is gyógyultak általa, de
akkor a vezetőikre hallgattak, és nem mertek kiállni a saját meggyőződésük
mellett, úgy mint Pilátus, aki először azon volt, hogy szabadon bocsássa, mert
ártatlannak ítélte Jézust, a nép nyomására azonban kiszolgáltatta nekik, hogy
keresztre feszítsék. A mi életünkben is nagy szerepet játszik embertársaink
véleménye és a saját meggyőződésünk. Állandó akció és reakció teszi ki
életünket. Egymásra reagálunk, arra, amit mondanak, ahogyan vélekednek, amit
cselekszenek; sokszor megakarjuk magunkat védeni a másik ellen, vagy helyes
fénybe állítani magunkat mások előtt. Jézus magatartása rendkívüli és nagyon
tanulságos. Megfigyelhetjük, hogy az egész passió alatt nem reagál a vádakra,
hamis tanúságokra, de még az igazságtalan ítélet és a kegyetlen bánásmód ellen
sem. Engedi, hogy megtörténjék vele. De hogyan engedheti ezt meg? Már feladott
volna mindent? Beletörődött volna a sorsába? Jézus belső szabadsággal éli meg
mindezt, mert tudja, hogy az ő értéke és méltósága nem a másik ember
véleményétől függ, hanem egyedül a Mennyei Atyától. Nem bonyolódik bele az
érzelmekbe, hanem visszaveszi magát, és inkább arra tekint, hogy Pilátusnak, a
katonáknak, a síró asszonyoknak, a kiáltozó népnek stb. mire volna szüksége.
Mélységesen látta azt, hogy nekik nem gyűlölködő, haragos, bosszút álló
reakcióra van szükségük, hanem szeretetre, a végtelen, mindent felülmúló
szeretet jelére. A szeretet bölcsességével, irgalommal, igazságossággal felel,
mert tudja, hogy csak a szeretet győzheti le a gonoszt. A Szentatya így ír: “Éppen
ott torkollik ürességbe az emberek élete, ahol a szenvedés elkerülése érdekében
igyekeznek magukat megkímélni mindattól, ami szenvedést okozhat, ahol ki
akarnak bújni az igazság, a szeretet és a jóság szolgálata által megkívánt,
minden fáradság és fájdalom elviselése alól. Nem a szenvedés kiiktatása, nem a
szenvedés előli menekülés üdvözítheti az embert, hanem a képesség, hogy a
szenvedést elfogadja, benne érlelődjön, és értelmet találjon benne a
Krisztussal való egyesülés révén, aki végtelen szeretettel szenvedett.”
(Spe Salvi 37) Ma a szelídség mellett akarok dönteni és kérem: “Uram, mutasd
meg nekem a te hatalmadat! Jöjj segítségemre és ments meg, hogy gyöngeségemben
a te erőd minden nép előtt megnyilvánuljon és megdicsőüljön.” (Spe Salvi
37)
3. Stáció: Jézust halálra ítélik
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által
megváltottad a világot. – „„Nézzétek, a királyotok!” De újra elkezdtek
ordítani: „Halál rá! Halál rá, keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre
feszíttessem a királyotokat?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak
császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.” –
(saját szavainkkal megfogalmazhatjuk Jézus előtt gondolatainkat: mit jelentenek
számunkra más emberek véleménye, elítéltnek lenni, azok ellenünk fordulása,
akik az előbb még mellettünk álltak. Kérjük Jézus segítségét.)
Miatyánk,... Üdvözlégy Mária,... Dicsőség... . Könyörülj rajtam, Uram,
könyörülj rajtam.
Feladat a mai napra: Ma az
emberekkel való kommunikációra figyelek. Hogyan beszélgetek másokkal, hogyan
reagálok nehezebb szituációkban? Törekszem a szelídség, az irgalom, a
kiengesztelődés gesztusára.