Jn 10,11.17.18 és Zsolt 23,2-6 (Jézus meghal a kereszten)
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.
Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét
visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van
odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.
Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet.
A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez
híven. Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy.
Botod, pásztorbotod biztonságot ad. Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek
szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted.
Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom
örök időkön át.
Jézus végig járta a keresztutat, semmit sem spórolt ki magának abból,
amin nekünk is át kell mennünk. A halálküzdelmet sem hagyta el. Amikor a
kereszten függött nem csak a nap sötétedett el, hanem belsőleg a sötét éjszakát
élte át. Az Atyától távol, elhagyatottnak érezte magát. Jézus képes a halállal
szembe nézni. Társadalmunkban sokszor nem akarunk a halállal szembesülni.
Félünk a végleges semmitől. Jézus azonban tudatosan vállalta a szenvedést és a
halált. Szabadon és magától odaadta életét. „Hatalmam van odaadni, és
hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.” „Ő
mutatja meg a halálon átvezető utat is, csak az az élet igazi Mestere, aki erre
képes.” (Spe Salvi 6) Jézus a jó pásztorunk, aki igazi reményt ad
életünknek utolsó eseményéhez, a halálunkhoz. „Az igazi pásztor az, aki a
halál völgyén át vezető utat is ismeri; aki a végső magány útján, ahol senki
sem kísérhet el, velem jön és végigvezet: ő maga végigjárta ezt az utat;
leszállt a holtak országába, legyőzte a halált és visszatért, hogy most bennünk
kísérjen, és bizonyosságot adjon arról, hogy ha vele vagyunk, végigjárhattuk az
utat. Ez a bizonyosság, hogy van valaki, aki a halálban is kísér és
„vesszejével és pásztorbotjával oltalmaz engem”, úgyhogy „nem kell félnem semmi
rossztól” – ez az új „remény”, amely fölragyog a hívők élete fölött.” (Spe
Salvi 6) Mit jelent számomra elfogadni a halált?
7. Stáció: Jézus meghal a kereszten
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által
megváltottad a világot. – „Jézus mondta: „Beteljesedett! És lehajtván fejét,
kiadja lelkét.” Beteljesedett a nagy keresztáldozat, megváltottál, Isten
gyermekei és örök boldogság örökösei vagyunk. A halálodon által mi is juthatunk
az Atyához.” – (most saját szavainkkal megfogalmazhatjuk Jézus előtt
gondolatainkat: mit jelent számunkra elfogadni a halált? Kérjük Jézus segítségét.)
Miatyánk,...stb.... . Könyörülj rajtam, Uram, könyörülj rajtam.
Feladat a mai napra: A mai nap nehéz, sötét pillanataiban emlékezzem arra, hogy a jó pásztor
velem jár.