XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. június 17., szerda

Június 17.



Szám 11,10-16.24-30     (Az istenjelenésekben és a törvényben)

Amikor Mózes hallotta, hogy a nép, ez a nemzetség is, az a nemzetség is panaszkodik, ki-ki a sátora bejáratánál, az Úr pedig nagy haragra gerjedt, rossznak találta Mózes a dolgot; így szólt hát Mózes az Úrhoz: „Miért bánsz ily rosszul szolgáddal, s miért nem találok tetszésre szemedben, hogy ennek az egész népnek a terhét a vállamra rakod? …  Panaszkodnak nekem: Adj nekünk húst enni! Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem. Ha továbbra is így akarsz velem bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben, ne lássam tovább nyomorúságomat!” Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikről tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetői. Vidd magaddal őket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd. Mózes tehát elment és közölte a néppel az Úr szavait. Azután összeválogatott hetven férfit a nép vénei közül, s a sátor köré állította őket. Miután az Úr alászállt a felhőben, s szólt hozzá, elvett a rajta levő lélekből és a hetven vénre osztotta. Mihelyt alászáll rájuk a lélek, prófétai elragadtatásba estek; ez később nem ismétlődött meg. Két ember azonban a táborban maradt; rájuk is alászállt a lélek. ... Akkor Józsue, ... azt mondta: „Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!” Mózes így válaszolt: „Tűzbe jössz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!”

„Az istenjelenések (teofániák) - a Pátriárkáktól Mózesig és Józsuétól a nagy Próféták küldetését bevezető látomásokig - az Ígéret útját világítják meg. A keresztény hagyomány mindig fölismerte, hogy ezekben az istenjelenésekben Istennek a Szentlélek Felhőjében egyszerre kinyilatkoztatott és "beárnyékolt" Igéje láttatta és hallatta magát.” (KEK 707) A mai idézetben szemtanúi lehetünk egy ilyen fajta teofániának: Miután az Úr alászállt a felhőben, s szólt Mózeshez, elvett a rajta levő lélekből és a hetven vénre osztotta.” Ez a teofánia pedig pont egy olyan pillanatban történik meg, amikor Mózes érzi, hogy a rá bízott feladat meghaladja képességeit és a nép túl sokat követel tőle. „Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem.” Érdekes módon, nem kér egyenesen segítséget Istentől, inkább a halált kívánja magának. A megoldást pedig Isten mutatja meg. Mózes mellé rendel hetven embert, akik Mózessel együtt vezetik a népet. Isten elvett a Mózesen levő lélekből és a hetven vénnek osztott belőle. Így a vének ugyanabban a mózesi karizmában részesülnek, és ez garantálja, hogy együtt és egy irányba vezessék a népet. Lehet, hogy néha mi is úgy érezzük mint Mózes, hogy egy feladatot, egy szolgálatot nehéz egyedül végbe vinni. Merjünk ezzel az üggyel Istenhez fordulni, és kérjük, hogy adjon mellénk valakit, akivel meg tudjuk osztani. Sajnos léteznek olyan emberek – az Egyházban is -, akik képtelenek egy feladatot elengedni és átadni másnak, akkor is, ha túl sok nekik és elnyomja őket. Isten nem akarja, hogy egy ránk bízott feladat alatt összetörjünk, hanem azt szeretné, hogyha kell, együtt vigyük azt tovább. Mózes tekintélye nem kisebbedett azáltal, hogy megosztotta feladatát a hetven vénnel. Abban bízhatunk, hogy a Szentlélek mindig megosztja a karizmákat, úgy, hogy azok közös épülésre szolgáljanak. Legyünk ma mi is nyitottak ilyen fajta teofaniára.
Feladat a mai napra: Kérem a Szentlélek fényét, hogy meglássam, kivel oszthatom meg a terheimet a mai napon.