Lk 19,1-10 (…Hiszen ő is Ábrahám fia)
1Aztán odaért Jerikóba és
végigment rajta. 2Élt ott egy Zakeus
nevű tehetős ember, a vámosok feje. 3Szerette
volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony
termetű volt. 4Így hát előrefutott,
felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. 5Amikor Jézus odaért, felnézett és
megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” 6Erre az gyorsan lemászott, és boldogan
fogadta. 7Akik ezt látták,
méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. 8Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így
szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben
megcsaltam, négyannyit adok helyette.” 9Jézus
ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám
fia. 10Az Emberfia azért jött, hogy
megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”
„Jusson el
mindenkihez a megbocsátás hívó szava, és senki ne maradjon közömbös az
irgalmasság megtapasztalására szóló meghívás iránt. A megtérésre szólító
felhívásom különösképpen szól azoknak, akik életvitelük miatt távol vannak
Isten kegyelmétől. Különösen is gondolok azokra a férfiakra és nőkre, akik
valamely bűnözői csoporthoz tartoznak. A saját javatokra kérlek benneteket,
változtassátok meg az életeteket! Mindezt Isten Fiának nevében kérem, aki támadta
ugyan a bűnt, ám sohasem utasított vissza egyetlen bűnöst sem. Ne essetek abba
a szörnyű csapdába, hogy azt gondoljátok: az élet a pénztől függ, és hozzá
képest minden értéktelen és silány. Ez csak látszat. A pénzt nem vihetjük
magunkkal a másvilágra. A pénz nem boldogít. A vértől átitatott pénz halmozása
miatti erőszak nem tesz sem hatalmassá, sem halhatatlanná. Előbb vagy utóbb
mindenkit elér Isten ítélete, amely elől nem lehet elmenekülni.”[1]
Feladat a mai napra: Ki a környezetemben megbélyegzett bűnös? Átgondolom,
hogyan tudnám eljuttatni neki a Szentatya neki szóló üzenetét úgy, hogy
szeretve érezze magát.