Jn 5,12-14.19-24 (Miközben megtapasztaljuk a minket átformáló kegyelem erejét, tapasztaljuk a bennünket akadályozó bűn hatalmát is)
12Erre a zsidók megkérdezték tőle: „Ki
volt az az ember, aki azt mondta neked: Fogd (ágyadat) és menj?!” 13A meggyógyított ember azonban nem tudta,
hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét. 14Később Jézus találkozott vele a
templomban, és azt mondta neki: „Nézd, meggyógyultál. Többé
ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen.”
19De Jézus tovább hirdette:
„Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt
teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. 20Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent
megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy
csodálkozzatok rajta. 21Mert amint az
Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti
azokat, akiket akar. 22Az Atya nem
ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, 23hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is,
ahogy az Atyát tiszteli. 24Bizony,
bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az
örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.
„A Jubileumhoz kapcsolódik a búcsú is, mely
az Irgalmasság Szentévében különleges jelentőséget nyer. A bűneinkre adott
megbocsátásnak Istennél nincsenek határai. Jézus Krisztus halálában és
feltámadásában teszi nyilvánvalóvá Isten szeretetét, mely odáig megy, hogy
szétrombolja az emberek bűnét. Istennel való kiengesztelődésünk a húsvéti
misztérium és az Egyház közvetítése által lehetséges. Isten mindig kész a
megbocsátásra, és soha nem fárad bele, hogy mindig új és meglepő módon kínálja
fel azt. Mi azonban mindezek ellenére valamennyien vétkezünk. Tudjuk, hogy
tökéleteseknek kellene lennünk (vö. Mt 5,48), ugyanakkor nagyon is érezzük a
bűn súlyát. Miközben megtapasztaljuk a minket átformáló kegyelem erejét,
tapasztaljuk a bennünket akadályozó bűn hatalmát is. A megbocsátás ellenére
életünkben hordozzuk bűneink következményeinek ellentmondásait. A
kiengesztelődés szentségében Isten megbocsátja a bűnöket és azokat valóban
eltörli; a bűneink által magatartásunkban és gondolatainkban hagyott negatív
lenyomat azonban megmarad. Isten irgalmassága viszont még ennél is erősebb. Az
Atyától nyert búcsúvá (indulgentia – a szerk.) válik, mely Krisztus Jegyesének
közvetítésével érkezik a bocsánatot nyert bűnöshöz, megszabadítja a bűn
következményének minden maradványától, és képessé teszi arra, hogy szeretettel
cselekedjen, és inkább a szeretetben növekedjék, mint hogy visszaessen a
bűnbe.”[1]
Feladat a mai napra: Egy nálam visszatérő bűnre gondolok, és Isten
kegyelmét kérve figyelek arra, hogy ellene álljak és nehogy visszaessem abba a
bűnbe.