Mk 6,34-42
Amikor
kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint
a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. Már későre járt az
idő, tanítványai azért odamentek és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már
késő van. Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba
ennivalót venni.” Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt
felelték: „Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni
adjunk nekik?” Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!”
Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” Erre meghagyta nekik, hogy
csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. Le is telepedtek, százas
és ötvenes csoportokban. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat,
föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a
tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. Mindenki evett
és jól is lakott.
A Jézus tanítványai jó szándékból odafordultak
mesterükhöz. Arra volt gondjuk, hogy az emberek ne éhezzenek, hanem időben tudjanak
maguknak ennivalót venni. Ezért akarták elbocsátani a tömeget. A népség
helyzete nem kerülte el Jézus figyelmét. Azonban más megoldásra gondolt. „Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, ti adjatok
nekik enni.” (Mt 14,16) Jézus a tanítványokkal akar egy szeretet szolgálatot
tenni az embereknek. Tanítványai nélkül is szerezhetett volna ennivalót, de
fontos volt számára hozzájárulásuk, közreműködésük. És mit kellett tenniük? Csupán
csak annyit, hogy odaadják azt, amijük volt: öt kenyeret és két halat. Jézus az
Atya segítségével művelte az adományok szaporítását. A végen mindenki
jóllakott, és még maradt is a kenyérből. Jézus bennünket is arra hív, hogy
saját elképzeléseink helyett engedjük, hogy megmutassa nekünk szeretetének
dimenzióit. Sokszor nem önzésből nem adunk többet, hanem azért, mert a puszta
tényeket látjuk. Ehhez a helyzethez csak olyan picit járulhatok hozzá, hogy az
jóformán semmi. Ezért jobb, ha mindenki maga oldja meg problémáit. A
szeretetben messzebbre juthatunk, ha számítunk azzal, amit Jézus képes általunk
tenni, és nem csupán azzal, ami kitelik tőlünk. Jézus nem a tanítványaitól
várja a csodát, tőlünk sem, hanem csak hozzájárulásunkat kéri. Jézus kézében majd
minden megszaporodik. „Köszönöm, Jézus, hogy parányi szeretetünkkel is számítasz.
Veled együtt, áldásoddal, az apró szeretetgesztusnak is nagy hatása lesz.”
Feladat a mai napra: Az emberek
konkrét helyzetére figyelek, és kérdezem Jézustól: Mivel segíthetek itt?
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek!
---
Este: lelkiismeretvizsgálat: „Valóban,
az Úr megadja kegyelmét, áldását, és földünk megtermi gyümölcsét.” (Zsolt
85,13) A szeretet melyik
gyümölcsét hozta meg nekem a mai napon Isten kegyelme és áldása?