Jn 21,1-14 (De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja)
Jézus
újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg
nekik: Együtt volt Simon
Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael,
Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Veled
tartunk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem
fogtak semmit. Amikor
megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy
Jézus az. Jézus megszólította
őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" -
felelték. Erre azt mondta
nekik: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok."
Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így
szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr
az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal
teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy
kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg
kenyeret. Jézus
szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok." Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely
tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne,
nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki
sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik.
Ugyanígy halat is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus
megjelent nekik.
A mai evangélium Isten
mérhetetlen irgalmáról szól. Mennyi türelemmel, mennyi irgalommal van Jézus az
apostolok iránt! Amikor ők csalódottan, leverten, reményvesztetten vissza
akarnak menni régi életükbe, ő megint újra odalép feléjük. Pedig mennyi oka
lehetet volna Jézusnak arra, hogy másokat keressen magának, és mindörökre
megszabaduljon ezektől a mafla tanítványoktól. De nem. Megvalósul, amiről a
bölcsesség könyve oly gyönyörűen ír: „Mindig megvan rá a módod, hogy
megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének? Hisz az
egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, és mint a földre hulló
hajnali harmatcsepp. De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és
elnéző vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak. Mert szeretsz
mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna
valamit, meg sem teremtetted volna. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem
akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre? De te kímélsz
mindent, mert a tiéd, életnek barátja. Mert a te el nem múló szellemed van
mindenben. Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bűneikre emlékeztetve
figyelmezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned,
Uram.” (Bölcs 11,21-12,2) A mennyei Atya Jézus feltámadásával végérvényesen
rámutat arra, hogy ő valóban az életnek barátja, hogy mindent szeret, amit
alkotott és kímél mindent. Jézusnak fontos a bűnbocsánat. Amint az apostoloknak
megbocsátott, úgy nekünk is. Mindig van újrakezdési lehetőségünk. Éljünk vele
bizalommal!
Feladat a mai napra: Ha van miért haragudnom,
akár önmagamra, vagy másokra, engedem, hogy Jézus kifejezze irántam való
irgalmát, és megbocsátok.