ApCsel 13,14-16.23.26-38 (A föltámadás értelme)
Antióchiában egy szombaton bementek a zsinagógába és
leültek. A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói
odaküldtek hozzájuk ezzel a kéréssel: „Testvérek, férfiak! Ha volna néhány
buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!” Ekkor Pál szólásra emelkedett,
kezével csendre intett, és beszélni kezdett: „Izraelita férfiak és ti
istenfélők, figyeljetek! Ígéretéhez híven Dávid utódai közül támasztotta Isten Izraelnek
megváltóul Jézust. Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti istenfélők!
Ennek az üdvösségnek a híre nekünk szólt. De Jeruzsálem lakói és vezetői nem
ismerték el, hanem ítéletükkel beteljesítették a próféták szavát, amelyet
szombatonként mindig felolvasnak. Bár semmi halált érdemlő bűnt nem tudtak
róla, mégis halálát kérték Pilátustól. Miután így minden beteljesedett, amit
róla írtak, levették a keresztfáról és sírba tették. De Isten feltámasztotta a
halálból, s ő több napon át megjelent azoknak, akik vele jöttek fel Galileából
Jeruzsálembe. Ezek most tanúskodnak mellette a nép előtt. Így mi azt az
ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett, amint azt ő
utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust. Ez van a második zsoltárban
megírva: Fiam vagy, ma nemzettelek.
Azt pedig, hogy feltámasztja a halálból, úgyhogy nem
tér többé vissza az enyészetbe, így mondta meg: ... Nem engeded, hogy rothadás
érje Szentedet. Akit feltámasztott Isten, az nem látott rothadást. Tudjátok meg
hát, testvérek, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek.
„Föltámadása
megerősíti Jézus istenségének igazságát. Ő maga mondta: "Amikor majd
magasba emelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy Én Vagyok" (Jn
8,28). A Megfeszített föltámadása bizonyítja, hogy ő valóban az "Én
Vagyok", az Isten Fia, maga Isten. Szent Pál magyarázhatta a zsidóknak:
"És mi azt az ígéretet evangelizáljuk nektek, amit az atyák Ígéretként
kaptak, mert ezt teljesítette be Isten az ő fiaiknak, amikor nekünk föltámasztotta
Jézust", ahogy a 2. zsoltárban írva van: Az én Fiam vagy te; én ma
nemzettelek téged" (ApCsel 13,32-33). Krisztus föltámadása szorosan
kapcsolódik Isten Fia megtestesülésének misztériumához. Isten örök terve
szerint ennek beteljesedése.” (KEK 653) Bár igaz, hogy az evangélisták Jézus
feltámadása után és a feltámadás fényében írták meg evangéliumait, mégis megpróbálták
hűségesen visszaadni Jézus működését és szavait. Látjuk, hogy Jézus földi élete
alatt kevesen voltak, akik Jézus istenségét ismerték fel és hittek benne. Ezzel
kapcsolatban Keresztelő szent János, Péter apostol és Natánael hitvallomását
kell kiemelni (vö. Jn 1,34; Mt 16,16; Jn 1,49), vagy a százados szavait a
kereszt alatt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.” Isten ajándéka a Jézus
istenségébe vetett hit, amelyet Isten mindenkinek meg akar adni. Főként az
evangélium hirdetése által adja meg, az apostoloktól kezdve a mai napig. Amikor
Pál hirdette az evangéliumot, ahogyan a mai idézet mutatja, mindig Jézus földi
életéről és feltámadásáról beszélt, és a zsidó hallgatóság számára az
ószövetségi jövendölésekre támaszkodva magyarázza, hogy Jézus valóban Isten Fia
volt. Gondolkozzunk ma azon: miért hiszek Jézus istenségében, és hogyan vallom
meg Jézust mások előtt?
Feladat a mai napra: Ma tanúskodok
Jézus Krisztus mellett.