XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. június 19., vasárnap

Június 19.



Zak 12,10-11;13,1; Gal 3,26-29; Lk 9,18-24
Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: ,,Kinek tartanak engem az emberek?'' Ők így válaszoltak: ,,Van, aki Keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.'' Ő tovább kérdezte: ,,Hát ti kinek tartotok engem?'' Péter válaszolt: ,,Az Isten Fölkentjének.'' Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: ,,Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.'' Amikor már sokan gyűltek köréje, ezt mondta: ,,Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen. Mert aki minden áron meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki pedig elveszíti életét érettem, megmenti azt.''

A mai vasárnapi evangélium Jézus imádságának színhelyére vezet el minket. Lukács ugyanis így kezdi: Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?" Felmerülhet bennünk a kérdés: milyen lehetett Jézus imádsága? Vajon miről beszélgetett a mennyei Atyával, hogy ezt a kérdést teszi fel tanítványainak: Kinek tartanak engem az emberek? A tanítványok több választ is adnak, de Jézusnak most az a legfontosabb, hogy a tanítványai mit gondolnak róla. Péter megvallja mindenki nevében: "Az Isten Fölkentje vagy." Jézus felhasználja ezt a választ arra, hogy feltárja magát tanítványainak. Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. "Mert - mondta - az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad." Mi az imádság? Két fontos üzenete van ennek a szentírási idézetnek: az első, hogy az imádság az a hely, ahol mindig újra feltehetjük magunknak a kérdést, hogy kicsoda számunkra Isten és kicsoda Jézus? Jézus áll imádságunk középpontjában: életéről, hivatásáról és megváltó művéről elmélkedünk, hogy egyre mélyebben megismerjük hitünket. A másik pedig, hogy mi kik vagyunk Isten előtt, mi az életutunk, mi az, amit Isten elgondolt rólunk? Jézus az Isten fölkentje, Isten fia. Ehhez hozzátartozik, hogy az emberek kezére adják őt, majd szenvednie kell, de harmadnapra föltámad. Nekünk is megvan a sajátos életutunk. Kérjük Jézust, hogy segítsen egyre jobban megismerni Őt, és segítsen tisztán látni saját életünk értelmét és célját, hogy mi is be tudjuk teljesíteni azt a hivatást, amit Istentől kaptunk.
Feladat a mai napra: Megfontolom Isten előtt hivatásomat, és újra rábízom magam.

Bevezető a 40. Zsoltárba:
A zsoltár írója, aki maga Dávid király, bevon minket saját imádságába és istenélményébe. A 40. Zsoltár a kérő és hálaadó zsoltárok műfaja közé tartozik. A Szentírásból tudjuk, hogy Dávid király élete se nem volt könnyű, se nem makulátlan, sok nehézséggel küszködött. Mégis rendíthetetlenül megbízott Istenben, kereste az Isten akaratát, tetszését. Zsoltárában bepillantást enged nekünk imaéletébe és istenkapcsolatába. Minket is meghív az imádságra, egy imádságos lelkület kialakítására. Olvassuk el naponta egészében is, majd elmélkedjünk az egyes részeiről. Gondolkodjunk el saját élményeinkről, szítsuk fel magunkban a hálát, a kérést, a közbenjárást másokért, és próbáljuk eltanulni Dávidtól magatartását.