XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. június 21., kedd

Június 21.



Zsolt 40,5-6                       (Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem)
Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek.
Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki nem mérhető! ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném.

Dávid még folytatja előző élményét. Időt enged annak, hogy felidézze magában Isten csodáit. És másokat is meghív arra, hogy az Úrba vesse reményét, ne pedig a bálványokba vagy saját magába. Az imánkban, ugyanúgy mint mindennapi életükben, sokszor rohanunk. Gyorsan elmondunk egy Miatyánkot, Üdvözlégy-et, vagy valamilyen kedvenc imánkat, mert nincs időnk. Aztán ígérgetjük az Istennek, hogy majd máskor több időt szánunk az imára. Az imádságra, az Istennel való kapcsolat ápolására idő kell. És Dávid keresi és megengedi magának ezt az időt. Bár királyként biztosan sok feladata volt neki is, mégse engedett az aktivizmus csábításának. Az imádság ideje szent volt számára. Időt hagyott magának arra, hogy reményét az Úrba vesse, hogy megvizsgálja szívét, csalfa önámításait, és felidézze magában Isten vele és a néppel szemben tett csodáit, gondoskodásait. Miért olyan fontos ez? Mert a szívünk lassú. Időt kell magunknak hagyni a csodák szemlélésére, hogy hinni és bízni tudjunk az Istenben. Sőt, hogy rájöjjünk arra, hogy egyedül az Úrban lehet igazából megbízni, hiszen saját magamban is sokszor csalódom.
Feladat a mai napra:  Legyen a mai nap a rácsodálkozás napja. Hagyjunk magunknak időt, hogy Dáviddal mi is rácsodálkozzunk Isten jóságára: Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki nem mérhető!