Zsolt 36,6-11 (Istenünk, szereteted a mi nagy kincsünk)
Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig.
Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram,
embernek, állatnak, te vagy éltetője. Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az
emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában. Házad javaiból jóllakatod,
és megitatod örömöd patakjából. Tenálad van az élet forrása, a te fényedben
látjuk a világosságot. Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta
szívűeket őrizd meg hűségedben!
Egy kincs – kincsek, a következő négy hét alatt szeretnénk különféle
bibliai intézetek segítségével a kincsekről elmélkedni, és különböző
szempontjából ezt a fogalmat megvilágítani. Ha saját életünkre tekintve, mit
neveznénk kincsünknek? És hogyan néz ki Istennél? Vajon neki is van kincse?
Ezeket a kérdéseket pedig ezen a héten szeretnénk utánajárni. A szó „kincs”
mindig valami nagyon drágára, értékesre utál. Nyelvileg
általában a kincs egy, nem feltétlenül rejtett, nagy vagyona felhalmozását
jelenti, elsősorban ékszerek, drágakövek, érmék formájában, pl. egy királyi
kincset. Átvitt értelemben egy eszmei érték is lehet kincs, az, amit különösen
értékes becsülik. Így akár egy személyt is kincsnek nevezünk, onnan jön a
becenév „kincsem”. A 36. zsoltárban az imádkozó mondja meg, mi számára a
kincse, és az pedig nem egy tárgy hanem Isten szeretete: Milyen drága a te
kegyelmed, milyen gazdag a te irgalmasságod! Vagy ezekkel a szavakkal mondva, amelyeket a
Zsolozsmás könyvben találjuk
meg: „Istenünk, szereteted a mi
nagy kincsünk”. Majd utána felsorolja, miben megmutatkozik Isten szeretete:
hogy oltalmazza az embert, ellátja, életben tartja, megvilágítja. „Szárnyad
árnyékában nyernek oltalmat az emberek. Házad gazdagságától megittasodnak,
gyönyörűséged patakját adod italul nekik, mert tenálad van az élet forrása, s a
te fényedben látjuk az igazi fényt.” A Szentháromság ünnep után,
amikor tekintetettünk újra Istenünkre, mint a szeretet közösségre, vajon
mennyire nem kívánnánk, hogy közös szeretetük legyen a legdrágább életünkben?
Az Atya szeretete, a Fiú szeretete és a Szentlélek szeretete? És minden egyik
azzal a szeretettel, amely ennek a isteni személynek jellemző: Az Atya gyengéd,
oltalmazó szeretete, a Fiú odaadó, megváltó szeretete, a Szentlélek megszentelő
szeretete a mi nagy kincsünk. Talál írhatjuk a mai napon a saját zsoltárunkat,
amiben fejezzünk ki saját szavakkal, miért számunkra Isten szeretete a
kincsünk.
Feladat a mai napra: Felírom egy cédulára egy verset a 36. zsoltárból,
vagy a saját zsoltáromból, és a nap alatt imádkozva megismételek.