Zsolt 139,7-12 (Hová menekülhetnék színed elől?)
Hová
futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?
Ha
felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.
Ha
felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,
ott
is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.
Ha
azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a
fény:
neked
maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.
A mai zsoltárversek szavai az a
bizonyosságot fejezik ki, hogy Isten mindenütt jelen van, még a legtávolabbi,
legsötétebb helyeken is. Ezért kérdezi: Hová
menekülhetnék színed elől? Felvetődik bennünk a kérdés, vajon, miért akar ő
vagy bárki más elmenekülni Isten elől, miért akar bárki elbújni előle? Vagy
talán már mi is menekültünk az Úr elől? Mindennapi életünkből ismerünk olyan
helyzeteket, amikor megpróbáltunk elmenekülni egy kellemetlen szituáció vagy
egy számunkra félelmetes személy elől, De vajon Isten ilyen félelmet keltő,
kellemetlen személy lenne, aki elől menekülnünk kellene? Vagy talán
félelmetesnek találjuk, hogy nincs olyan hely, ahol Isten ne lenne jelen és ne
látna bennünket? Ha így van, biztosak lehetünk abban, hogy istenképünk nem
helyes, ami végül istentagadáshoz vezethet, mintegy önvédelemként: ha
félelmetes, nem létezhet (nem akarom, hogy létezzen!)! Ezzel szemben a zsoltár
egy teljesen más istenképet, tapasztalatot tár itt fel: éppen fordítva
gondolja, nem kell félnünk, hiszen Isten mindenhol jelen van. Nem kell félnünk
sem a sötétségtől, sem az alvilágtól, sem a kellemetlen helyzetektől, mert
Isten ott is jelen van. „Ott is a
te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.” Ott, ahol mi csupán sötétséget
látunk, Isten mást is lát. És a hitben élő emberek, a szentek úgyszintén, mást
is látnak; ők a sötét éjszakában, lelkük sötétségében is tudtak hinni Istenben,
tudták, hogy velük van az Úr, akkor is, mikor azt nem érezték. „Tudom, hogy
forrás fakad titkosan. Bár
éjszaka van.“ Akár a sötét szobában, csak akkor látjuk az ott lévő tárgyakat,
amikor beragyogja azt a fény, ugyanúgy csak akkor vesszük észre Isten
jelenlétét, amikor betölt minket fényével. Mai imádságunkban szemléljük Isten
jelenlétét megtestesülése által, amely így a zsoltár szavainak egy mélyebb
jelentését adja meg: Krisztus megtestesülése által Isten minden emberi
helyzetben jelen van, sőt Krisztus még az alvilágba is leszállt.
Feladat a mai napra: Ha a mai nap folyamán valamikor
sötétséggel találkozom, elimádkozom a zsoltár szavaival: „neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a
nappal.”