Zsolt 73,13-15 (Hiába volt hát, hogy tisztán megőriztem a szívem?)
Hiába
volt hát, hogy tisztán megőriztem a szívem, hiába, hogy bár ártatlan voltam,
mostam a kezem?
Hiszen
folyton rajtam van az ostor, minden reggel újra ér a csapás.
Ha
azt gondolnám: „Úgy beszélek, mint ők”, megtagadnám fiaid nemzetségét.
A mai szakaszban Aszaf a zsoltár
kulcskérdését teszi fel, azt a gondolatot, amely egyre csak bökte a csőrét: Hiába volt hát? Mire jutok azzal, hogy
tisztán megőrzöm szívemet? Mit érek azzal, ha a jót teszem, ha igaz, becsületes
vagyok? Hiszen ezzel sokszor rosszabbul járok, mint a gonosztevők? Aszaf
ostobának érzi magát, mivel ahelyett, hogy jól mennének dolgai, naponta
megaláztatást tapasztal. „Hiszen folyton
rajtam van az ostor, minden reggel újra ér a csapás.” Ezért az a gondolat
ébred benne, vajon nem lenne-e jobb, ha ugyanazt csinálná, mint a többiek, mint
azok, akik nem törődnek Istennel. De Aszaf nem esik bele ebbe a kísértésbe. A
gondolat, ami visszatartja: „megtagadnám
fiaid nemzetségét.” Nemcsak magára gondol, hanem a többiekre is és Istenre
is. Nem akar árulója lenni annak a nemzetségnek, amelyet Isten kiválasztott
magának, és amelyhez ő maga is tartozik. Bűnt elkövetni számára ugyanazt
jelenti, mint elárulni Izrael Istenébe vetett hitét. Ha a mai napon Aszaf
szavaival imádkozunk, saját életünkön is elmélkedhetünk. Mikor éreztük, hogy
hiába voltunk becsületesek, ostobának néztek minket? Miért gondoljuk, hogy
egyszerűbb lenne, ha a társadalmi összképet utánoznánk? Mit tart vissza ettől?
Segítségünkre lehet, ha elgondolkodunk azon is, hogy ha valaki bűnt követ el,
azzal nemcsak magának tesz kárt, hanem az egész Egyháznak. Az Egyház
hitelessége rajtunk is múlik. „Jó Atyánk, a mai napon ne vígy minket
kísértésbe, abba a kísértésbe se, hogy a könnyebb utat válasszuk, hanem segíts,
hogy az evangéliumi út mellett döntsünk.”
Feladat a mai napra: Isten tekintete előtt élem a mai napomat, és ha
valaki becsületes magatartásom miatt ostobának néz, engedem, hogy Isten mondja
meg nekem, ki vagyok az ő számára: pl. „Mert drága vagy szememben, becses vagy,
és én szeretlek téged” (Iz 43,4).