Ám 8, 4-7; 1 Tim 2, 1-8; Lk 16, 1-13
,,Egy
gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő
magához hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot
gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.« Az intéző így
gondolkodott magában: »Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget?
Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak
az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. «Egyenként magához
hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: »Mennyivel tartozol
uramnak?« Azt felelte: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Vedd elő
adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.« Aztán megkérdezett egy másikat:
»Te mennyivel tartozol?« »Száz véka búzával« – hangzott a válasz. »Fogd
adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.« Az úr dicsérte a hűtlen
intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a
világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a
hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök
hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben,
az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki
bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda
nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket
gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat
megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.''
A mai evangéliumi részlet középpontjában
az az alapgondolat áll, hogy amíg rendelkezésünkre állnak a földi javak, azok
felhasználásával kell érdemeket szerezni az örök életre. Ez a világosság
fiainak az okossága. Ha látjuk, hogy a világ, fiai mennyire igyekeznek földi
jövőjüket biztosítani, meg nem engedett módon is, annál inkább kell nekünk
Isten akarata szerint felhasználni az időt, és javainkat a szeretet
gyakorlására fordítani. Az eheti témánk, a katekizmusnak az erkölcsi
lelkiismeretről szóló tanítása, segíthet új fényben megvilágítani ezt az
igerészt. A Katekizmus azt tanítja, hogy "az ember lelkiismerete mélyén
egy olyan törvényt fedez föl, amelyet nem ő ad önmagának, hanem
engedelmességgel tartozik iránta, s e törvény hangja -- mely mindig arra
szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót, és kerülje a rosszat -- a kellő
pillanatban fölhangzik szívében (...). Isten ugyanis törvényt írt az emberi
szívbe (...). A lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol
egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensőjében."
(KEK 1776). A személy szívében élő erkölcsi lelkiismeret az
embernek a kellő pillanatban parancsolja, hogy tegye a jót és kerülje a
rosszat. Megítéli a konkrét választásokat is, jóváhagyván a jókat és elítélvén
a rosszakat. A lelkiismeret tanúsítja az igazság tekintélyét, hivatkozva a
legfőbb Jóra, akinek vonzását érzi az emberi személy, és elfogadja parancsait.
Amikor az erkölcsi lelkiismeretre hallgat, az okos ember hallhatja Istent, aki
szól hozzá. (KEK 1777). Az intézőben
igazából ezt az okos embert láthatjuk, aki meghallotta szívében a jóra való
intést, és valóra váltotta. Ez a példabeszéd képletesen elénk tárja hogyan
működik a lelkiismeretünk. A rossz cselekedet kiváltja belőlünk, hogy a szívünk
bevádol minket, és a lelkiismeret kérdőre von, számot kell adnunk saját magunk
és az Isten előtt arról, amit cselekszünk. El kell gondolkoznunk azon, hogyan
tehetünk jót, hogyan javíthatunk a helyzeten, mint ez az intéző is. És bár
cselekedetének motivációja az, hogy az adósság elengedésével barátokat
szerezzen magának, akik majd befogadják, ha komolyra fordulna a helyzet, mégis
ura adósai vannak az a fókuszban. Azon gondolkodik el, hogyan tehet velük jót.
És ura végül megdicséri cselekedete miatt, mert okosan járt el (a jó cselekedet
jó lelkiismerettel jár).
Feladat a mai napra: Tudatosan odafigyelek arra, hogy lelkiismeretem
mit mond. Igyekszem jót tenni azokkal, akik a környezetemben élnek.