November 4.

1 Tim 6,11-20a                 (az, amit az evangélium tanít nekünk, arra vonatkozóan is következményekkel jár, ahogyan gondolkodunk, érzünk és élünk)

¹¹Te azonban, Isten embere, törekedjél igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. ¹²Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, s erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást. ¹³Felszólítalak az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett, ¹⁴teljesítsd megbízatásodat bűntelenül és feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. ¹⁵Ezt a kellő időben megmutatja a boldog és egyedüli uralkodó, a Királyok Királya és Urak Ura, ¹⁶aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat; övé a dicsőség és az örök hatalom! Ámen. ¹⁷Az evilág gazdagjait figyelmeztesd, hogy ne legyenek gőgösek, és reményüket ne bizonytalan vagyonba vessék, hanem az Istenbe, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkhöz. ¹⁸Tegyenek jót, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak. ¹⁹Így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az igazi életet. ²⁰Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset.

216. A keresztény lelkiség nagy gazdagsága, melyet húsz évszázad személyes és közösségi tapasztalata halmozott fel, komoly hozzájárulást kínál az emberiség megújításának szándékához. Szeretnék a keresztényeknek néhány szempontot javasolni az ökológiai lelkiséghez; olyanokat, amelyek hívő meggyőződésünkből fakadnak, mert az, amit az evangélium tanít nekünk, arra vonatkozóan is következményekkel jár, ahogyan gondolkodunk, érzünk és élünk. Nem annyira gondolatokról van szó, hanem mindenekelőtt a spiritualitásból fakadó motivációkról, amelyek táplálják szenvedélyes törekvésünket a világ gondozására. Nem tudunk ugyanis nagy dolgok mellett elköteleződni pusztán tanok által, bennünket éltető misztika nélkül, anélkül hogy lennének bennünk „belső mozgatórugók, amelyek ösztönöznek, motiválnak, bátorítanak és értelmet adnak a személyes és közösségi cselekvésnek” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 261). El kell ismernünk, hogy mi, keresztények nem mindig fogtuk fel és nem mindig gyümölcsöztettük azt a gazdagságot, amelyet Isten adott az Egyháznak, amelynek lelkisége nincs elszakítva saját testünktől, sem a természettől vagy e világ valóságaitól, hanem ezekkel együtt és ezekben él, közösségben mindennel, ami körülvesz minket. (Ferenc pápa „Áldott légy” kezdetű enciklikájából, a közös otthon gondozásáról)

Feladat a mai napra: Elmélkedem azon, hogyan mutatkozik meg életemben, hogy „az, amit az evangélium tanít nekünk, arra vonatkozóan is következményekkel jár, ahogyan gondolkodunk, érzünk és élünk”. Hogyan hat a hitem az életemre? Vannak-e területek az életemben, amelyekből figyelmen kívül hagyom az evangéliumot?