Szt. Ágoston. Confessiones X, 27, 38 (Te bennem
voltál, és én kívül voltam saját magamon.)
,,Oly későn szerettelek meg Téged, te mindig új és
régi Szépség, későn szerettelek meg. De hogyan történhetett ez: Te bennem
voltál, és én kívül voltam saját magamon. Hívtál engem, és a kiáltásod legyőzte
a süketségemet; felragyogtál, és fényességed elűzte vakságomat; illatod felhője
felgomolygott és belélegeztem, és most epedek utánad; megízleltelek, és most
éhezem és szomjazom Rád; megérintettél, és fellángoltam a békességért, amely
Tőled való.''
Mindig azt akarjuk tudni, hogy mi miért
van, hogy honnan származnak a dolgok? Nekem
volt egy testvérem, aki szétszedte a rádiót és az elektromos készülékeket, hogy
megtudja, hogyan működnek a dolgok. Hogyan rakták őket össze? Te meg én hogyan
lettünk? Ki adta az életet? Az élet és a szeretet Istentől jön. A te életedet
és a mi életünket, Isten adta. És a szívem, a te szíved és mindnyájunk szíve
Istent szívét keresi:
A szíved keresi
életed teremtőjét; keresi Istent, mert Isten az élet gyökere, Ő adta az életet.
Egyszer olvastam
Szent Ágoston életről, Ő az igazságot kereste, nem volt hívő. Az élete üres
volt, nem volt boldog. Míg egy nap találkozott az Úrral és így nyilatkozott:"Magadnak teremtettél bennünket
Istenünk, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned!"
Feladat a mai napra: Engedd, hogy szíved keresse élete
teremtőjét. Hol, milyen módon
tapasztalod jelenlétét?