Fil 3,7-14
(Futok
a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért)
Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért
hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten
mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem,
csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam. Hiszen nem a törvény útján
váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén. Isten ugyanis a hit
által tett igazzá, hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a
szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. Így hozzá hasonulok a halálban,
hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is. Nem mintha már elértem
volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy
Krisztus is magával ragadott engem. Testvérek, nem gondolom, hogy máris
magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és
nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás
jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.
Egy születésnap
alkalmával különféle kívánságok hangzanak el. Egy biztos, hogy az egészség,
boldogság mellett hosszú életet is szoktak kívánni. E kívánságokban kifejeződik
az, amit kívánunk magunknak, amit előnyösnek tartunk a magunk számára. Szent
Pál a mai idézetben azt írja, hogy életében a kívánságokat tekintve változást
történt. „Amit akkor előnynek
tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem.” Megtérése előtt mit
tartott Pál fontosnak, mit akart elérni? Hogy ő legyen a legbuzgóbb farizeus,
mindenben Isten hűséges szolgájaként tekintsenek rá: „a törvény szerinti
jámborságban feddhetetlen voltam.” Az élő Jézussal való találkozás után
pedig az akkori célkitűzéseit szemétnek nevezi. Fülünknek talán erősen
hangzik ez a kifejezés, azonban jól adja vissza, amit Pál mondani akart. Amire
törekedett, nem volt önmagában rossz, azonban az örök életre tekintve, annak
nem volt maradandó értéke, csupán szemét volt, „ki lehetett dobni, a kukába
ment”. Pál életcélja aztán az égi hivatás lett, a Jézus Krisztussal való
kapcsolat és közösség. Pál nem kívánta minden áron meghosszabbítani életét, hanem
azt, hogy Jézushoz hasonuljon „a
halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is.” Vajon mit
jelent 80, 90, akár 100 év földi élet az örökkévalósághoz képest? Nem az élet
hosszúságának kell elsősorban fontosnak lennie számunkra, hanem „csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá
tartozzam” – most és mindörökre.
Ezért fussunk mi is e „kitűzött cél felé,
az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.” Beszéljük
meg őszintén Jézussal, mennyire irányítja ez a cél napi feladatainkat,
tetteinket, kapcsolatainkat.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, milyen tapasztalattal akar
Jézus ma megajándékozni engem a vele való kapcsolatban, pl. hogy jobban
megismerjem feltámadásának erejét, vagy a szenvedésben vállaljam vele a közösséget.