XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 3., péntek

Március 3.



Mk 6,30-34                        (Látta és megesett rajtuk a szíve)
Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.

A szeretet hagyja magát érinteni. Jézus „látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve.” Akkor kezd ...”. A szeretetet nem lehet katalogizálni. Bár sokszor könnyebbnek tűnne, ha kapnánk egy katalógust, egy egyszerű kezelő receptet, ahol szerepel, mit jelent szeretni. Azonban maga az Evangélium a tanuló könyv, maga Jézus, aki tanít minket szeretni. És ez minden szituációban másképpen néz ki. Szeretni egyszer azt jelenti Jézus számára, hogy hallgatni, egyszer pedig beszélni. Amikor az emberek, pl. a farizeusok csapdába ejtő kérdéseket tesznek fel neki, Jézus hallgat. Vagy Pilátus, illetve a főpap kérdésére nem válaszolt. Amikor pedig a nagy tömeget látta, kezdte őket tanítani, bár az eredeti szándéka más volt: elvonulni tanítványaival, egyedül lenni velük. Mert aki szeret, hagyja, hogy megérintsék őt az emberek szükségletei. Azt tanulhatjuk Jézustól, hogy az adott helyzettől függően más és másképp kell tennünk, hiszen más és mást jelent szeretni. Maga a cselekedet alapján nem tudjuk megítélni, hogy a tett szeretet vagy nem. A motivációtól, a szív szándékától függ, és Isten ismeri a szívünket. Jézus megmutatja nekünk, mit jelent minden pillanatban szeretni. Néha két szükséglet között kell mérlegelni, mint ahogyan a mai idézetben látjuk. Jézus szerette tanítványait, ezért „elvonult velük egy elhagyatott helyre.” Szeretni a tanítványait azt jelentette Jézus számára, hogy ne hagyja, hogy belemerüljenek a munkába. Kell a pihenés, a kivonulás is. Amikor azonban látta a tömeget, és felfedezte mély szükségletüket, hogy szükségük van irányadó, felépülő, emelkedő szavakra, (Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül.”) a szeretet akkor azt kívánta Jézustól, hogy tanítsa őket, hogy Istenről beszéljen. „Sok mindenre kezdte őket tanítani.” Kérjük Jézustól, hogy tanítson minket is, mit jelent a különböző szituációkban, helyzetekben szeretni, és hagyni, hogy megérintsenek minket az emberek.
Feladat a mai napra: Különösen figyelek az utcán lévő emberekre, és próbálom felfedezni, hogy a szeretet milyen tettére hív Jézus ezeken keresztül.