Bevezető:
Az üzletekben már elkezdődött a karácsonyi
előkészület, a kirakatokban már csillognak a fenyőfák. Talán mi is már azon
gondolkodunk, hogyan díszítsük az adventi koszorút és milyen karácsonyi
ajándékokat vegyünk. Mindamellett tudjuk, hogy a külső előkészület mellett
fontos a belső felkészülés is. Az adventi hétköznapok lelkigyakorlata ebben
szeretne nekünk segíteni, hogy „készítsünk utat az Úrnak“, hogy a hétköznapi
sürgés-forgás közepette időt szánjunk arra, hogy lelkileg is felkészüljünk
karácsonyra. Közösen vagyunk úton és egyengetjük az utat Istennek, hogy
beléphessen életünk különböző területeibe, érzelmi világunkba. Maga Isten hív
meg minket arra, hogy bensőleg készüljük eljövetelére, a megtestesülés
ünnepére: „Készítsetek nekem utat életetekben”. Hogyan is nézzen ki ez az
előkészület? Az egyik legfontosabb, hogy vegyük észre, hogyan jön hozzánk Isten:
2000 évvel ezelőtt megtett egy utat az emberekhez, emberként a világba jött és az
óta újra és újra felkeresi az embert, mindegyikünkhöz személyesen odamegy, hogy
nálunk találja meg kedvenc lakóhelyét. Isten útra kelt és kel, anélkül, hogy
biztos lenne abban, vajon befogadjuk-e vagy sem. Arra sem vár, hogy nálunk
minden rendben legyen, és méltó módon tudjuk fogadni Őt. Úgy jön hozzánk,
ahogyan vagyunk, és az életünk nem annyira szép oldalaiba is belép. Megtestesülésében
átölelte mindazt, ami emberi életünkhöz tartozik. Éppen ezért szeretnénk szem
előtt tartani ennek a lelkigyakorlatnak minden napján az élet más-más valóságát,
területét, és engedni, hogy Isten beléphessen oda. Részünkről az előkészület főként
azt jelenti, hogy befogadjuk Őt, hogy megnyitjuk neki a szívünket, hogy
engedjük, hogy belépjen az életünkbe. Mivel Isten annyira tiszteli szabadságunkat,
beleegyezésünk nélkül nem fog belépni az életünkbe. Csak addig tölti be
életünket, ameddig engedjük neki.
Van egy a szép adventi szokás a gyerekek számára: minden
jótettért, belehelyezhetnek egy szalmaszálat az üres jászolba, így karácsonyra
megtelhet a jászol és a kis Jézust születésekor puha fekhely várja. Azonban nem
kell karácsonyra várnunk, hogy Jézus eljöjjön az életünkbe, hiszen minden nap
megteszi, sőt, ha már eljött, ott is marad bennünk. A lelkigyakorlat minden
napján a szerető figyelmesség gyakorlatában megélhetjük, hogy Jézusnak puha
fekhelyet készítettünk, és jól érzi magát bennünk.
dolgosság Lk 10,38-42
Történt
pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony
befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve
hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer
csak megállt, és így szólt: »Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül
hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!« Az Úr ezt válaszolta
neki: »Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig
csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el
soha.
Márta magatartása talán nem áll annyira messze a
miénktől: A lelkigyakorlatot jó szándékkal, elhatározással kezdtük el, bennünk
van a vágy, hogy szeretnénk befogadni Jézust az életünkbe. Ahogyan Márta is
örömmel befogadta őt házába. De aztán szembesült a sok házimunkával, és
engedte, hogy ezek ennyire elfoglalják, elvonják Jézustól a figyelmét. Velünk
is megtörténhet, hogy elhatározzuk, hogy időt szánunk az adventi imádságos
előkészületre, de közben szembesülünk más tennivalókkal, beadandókkal,
határidős munkákkal, mindenféle karácsonyi ünneplésekkel, ajándékok vásárlásával,
takarítással, ... . Vagyis ilyenkor szükség lesz arra, hogy újra és újra
elhatározásunk mellett döntsünk, leüljünk Jézus lábához és az Ő szavaira
figyeljünk. Ebben a szentírási szakaszban Jézus nem az imádságot akarja a szolgálat
ellen kijátszani, hiszen mindkettőre szükség van. De a sok teendő mellett
könnyen megfeledkezhetünk vendégünkről. Nem Márta feladata, hogy eldöntse, meghatározza,
mit tegyen a húga, Mária. „Csak egy a
szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha”.
Fontos, hogy megkérdezzük Jézustól, hogyan kívánja, hogy szeressük őt, és ne
csupán önmagunk próbáljuk ezt eldönteni. Mit jelent most az adventi időben ez
az egy, ami szükséges?
Isten hozzánk akar jönni, a mi dolgosságunkba, serénységünkbe,
a sok tennivalónkba is be akar lépni. Márta magatartása, viselkedése Jézus
számára nem jelentett akadályt. Mivel a kiindulópont mindig Isten szeretete: „Jézus
szerette Mártát, meg a nővérét, és Lázárt” (Jn 11,5).
Megköszönöm, Jézusnak, irántam való nagy
szeretetét, és hogy befogadhatom őt ma házamba. Segíts Uram, hogy tennivalóim
közepette törődjem veled is és veled együtt végezzem napi feladataimat.
Feladat
a mai napra: A mai
nap folyamán többször megállok, és arra figyelek, mivel vagyok elfoglalva. Megkérdezem
Jézustól, hogy mi lenne most a szükséges.