Bár 4,36-5,6 (összegyűjti
őket a Szentnek szava)
Tekints, Jeruzsálem, kelet felé, és lásd azt az
örömöt, melyet Isten áraszt rád. Mert íme, megjönnek fiaid, kiket
elbocsátottál, a széjjelszórtak; megjönnek, mert összegyűjti őket napkelettől
napnyugtáig a Szentnek szava, és örvendeznek az Isten dicsőségén. Vesd le,
Jeruzsálem, gyászod és nyomorúságod ruháját, és öltözzél annak a dicsőségnek
díszébe és pompájába, melyet megad neked Isten örökre. Vedd körül magadat az
Isten igazságának palástjával, és tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének
koronáját. Mert Isten megmutatja rajtad fényességét mindenkinek, aki az ég
alatt van. Mert Isten ezt a nevet adja neked mindörökre: »Igazság békéje« és
»Jámborság dicsősége«. Kelj fel, Jeruzsálem, állj a magaslatra, tekints kelet
felé, és nézd, mint gyűlnek egybe fiaid napkelettől napnyugatig a Szentnek
szavára, és örvendeznek azon, hogy megemlékezett róluk Isten! Mert gyalog
mentek el tőled, elhajtotta őket az ellenség, de az Úr visszahozza őket hozzád;
olyan pompával hozzák majd őket, mint a királyi trónt.
Amikor Isten szól az emberhez, vagyis hozzánk, mindig újra kapcsolatba
lép vele. És minden szó, amelyet Isten hozzánk intéz, annak a kifejezése,
mennyire vágyik a velünk való közösségre. A mi részünkről pedig ott a
szabadságunk arra, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk ezt a hozzánk intézett
szót. Ha elfogadjuk, Isten szava megújítja, elmélyíti, meggyógyítja, megerősíti
Vele való kapcsolatunkat. Olyan szó ez, mely soha nem eltávolít Istentől vagy
az emberektől, hanem közelebb vezet hozzájuk. Isten szava közösséget, egységet,
kapcsolatot eredményez. Az elválasztás, a szétválasztás, az elhatárolódás
mögött mindig ott áll egy, az Isten szavára – akár tudatosan, akár akaratlanul
- kimondott Nem. Éppen ezért történt meg Izrael Babilóniába való száműzetése,
mert nem hallgattak Isten szavára. „De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem igazodott akaratomhoz. Ezért ráhagytam őket kemény szívükre, hadd
menjenek csak saját fejük után” (Zsolt
81,12-13). De Isten nem végleges
hagyta el a népet, próféták által újra és újra szólt hozzájuk, ahogy ebben a
mai idézeten Báruk prófétán keresztül. Megjövendölte, hogy a száműzöttek szavára
visszatérnek Jeruzsálembe. „A széjjelszórtak; megjönnek, mert összegyűjti
őket napkelettől napnyugtáig a Szentnek szava.” Izrael tapasztalata
saját tapasztalatunknak tükörképe. Ahol nemet mondtunk Istennek, vagy becsuktuk
fülünket szavai előtt, vajon nem tapasztaltuk-e egy idő után a távolságot, az
elidegenedést? Minket is újra és újra visszahív, egybegyűjt az Úr, hozzánk
intézett szavai által, mert megemlékezett
róluk Isten!
Feladat a mai napra: Annak a tudatában élek,
hogy Isten megemlékezik rólam és egy szívességgel kifejezem én is valakinek,
hogy én is gondolok rá, megemlékezem róla.