Mk 1,40-42 (Uram, ha akarod, megtisztíthatsz)
Egy
leprás jött hozzá, térdre borult előtte, s így kérte: „Ha akarod,
megtisztíthatsz.” Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, és így
szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és
megtisztult.
Gyönyörű
jelenet ez a találkozás Jézus és a leprás között. A leprás odajött Jézushoz,
térdre borult előtte és kérlelte: „Ha akarod, megtisztíthatsz.” Micsoda alázatról tanúskodik ez a kérés!
Nem unszolja Jézust, nem parancsolgat neki, hanem teljesen átengedi Jézusnak a
döntést: Ha akarod, ha úgy gondolod, hogy jó nekem, ha te is úgy
szeretnéd,... akkor megtisztíthatsz. Kérésében azonban kifejeződött,
hogy ez a szíve legmélyebb vágya, hogy megtisztuljon, és megint „normális”
életet élhessen. Jézus teljesen meghatódott ezen a megszólításon: megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét,
és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Hogyne akarná Jézus is azt,
amire az ember a legmélyén vágyik? Legmélyebb és legőszintébb vágyainkat
Istentől kaptuk, egyúttal Isten legmélyebb vágyai felénk. És azt az üzenetet
tartalmazzák, hogy Ő akarja őket betölteni. Ez látszik, amikor Márk arról
tanúskodik, hogy Jézusnak megesett rajta a szíve. Mert Jézus mélyen
átérezte a leprás belső nyomorúságát és sóhajtozását. Olyan kemény sorsban volt
része a lepra miatt, kitaszított az emberi közösségből. Micsoda szenvedést
jelent ez a kitaszítottság az ember számára! Isten jól tudja, hogy az ember
szíve mélyén micsoda fájdalmak, szorongások vannak. Nem akarja őket. Az ember
legnagyobb nyomorúsága azonban az, ha még Istennel sem mer vagy tud közösségben
élni, ha nem bízik Istenben. Isten csak arra vágyik, hogy osszuk meg vele és
engedjük meg neki, hogy nekünk is kimondhassa: akarom, tisztulj meg,
vigasztalódj meg, gyógyulj meg! és igéje rajtunk is valóra váljék.
Feladat a mai napra: Elmondom Jézusnak legmélyebb vágyaimat és
olyan bizalommal és alázattal próbálom kérni az ő segítségét, mint a leprás: „Ha akarod, megtisztíthatsz.”