Iz 53,11 (Jézus meghal a kereszten)
Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki
törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt
halállal sújtották.
Jézus, meghaltál értünk a kereszten. Valóban, erőszakos ítélettel végeztek
veled. Ugyan ki törődik ügyeddel? Megkapták, amit akartak. Látszólag a gonosz
győzött rajtad. Kitéptek az élők földjéből, mert azt gondolták, hogy „jobb
ha egy ember hal meg a népért” (Jn 18,14). Milyen elviselhetetlen számunkra
a halál gondolata, akár csak a naponta megtörténő apró haláloké is. Olyan
világban élünk, ahol nincs halálnak nincsen helye, és mindent megtesznek azért
hogy hosszabbítsák az ember életét. Ugyanakkor a médiák minden csatornájában
látunk holttesteket. Milyen érzéketlenek lettünk magunk is ezek a képek ellen!
Mégis, amikor saját halálunkkal vagy egy hozzánk nagyon közel álló ember
halálával szembesülünk, már nem lehetünk közömbösek. Ugyan ki törődik ügyével?
Igen, törődöm! Lehet, hogy a világ megfeledkezik a halottakról. De mi nem
nyugodhatunk bele az elmúlásba. Milyen sors vár rá, vár majd rám? Keresztes
Szent János mondja: hogy életünk végén csak az számít, hogy mennyit szerettünk,
és engedtük, hogy szeressenek minket. Hogyan élem betegségemet, küzdelmeimet?
Vajon a szeretet iskolája lett számomra, engedtem, hogy engem még jobban
szeressél? Jézus, amikor rád tekintünk a kereszten, azt a jó barátot láthatjuk,
aki szeretetből odaadott értünk mindent, egész életét, hogy megváltson minket
mindattól, ami megkötözve, és a szeretettől távol tart minket, legfőképpen a
bűntől. Kérlek, könyörülj rajtunk! Segíts, hogy ne lázadjunk a halál, a
lemondás ellen, és a szeretet néha fájdalmas útjai ellen, hanem teljesen át
tudjuk magunkat adni Neked, a te kezébe tudjuk helyezni magunkat, végtelen
bizalommal és határ nélkül, hogy így megnyíljék számunkra és szeretteink
számára is az élet kapuja.
Feladat a mai napra: Részt veszek a
nagypénteki liturgián, és felajánlom önmagamért és szeretteimért.