ApCsel 18,23-28 (Pontosabban
elmagyarázták neki az Isten útját.)
Pál egy
ideig még itt tartózkodott, aztán útnak indult, sorra bejárta Galácia vidékét
és Frigiát, és erőt öntött a tanítványokba. Közben egy alexandriai származású,
Apolló nevű zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásokban igen jártas
ember volt. Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és helyesen
beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségéről tudott. Bátran
elkezdett tanítani a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták
magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját. Mivel Achájába
szándékozott utazni, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak is, hogy
fogadják szívesen. Megérkezve a neki adott kegyelem révén nagy szolgálatot tett
a hívőknek, mert a nyilvánosság előtt ügyesen megcáfolta a zsidókat: az
Írásokból bebizonyította, hogy Jézus a Messiás.
Hitünkre nem
tekinthetünk úgy, mint egy befejezett dologra, mintha valamikor azt mondhatnánk,
már eleget ismerjük a keresztény tanítást. A hit egy állandó folyamat és mindig
van miben fejlődnünk. A másik pedig, ami jellemezi a hitet, hogy egy folytonos
adni és kapni. Erre a két aspektusra nagyon jól rámutat a mai idézet. Apollóról
azt halljuk, hogy ő már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és
helyesen beszélt és tanított Jézusról. De neki is még szüksége volt a hitbéli fejlődésre, mivel csak János keresztségéről tudott.
Priszcilla és Aquila, a házaspár, akiket először Pál oktatott a keresztény
hitben, felkarolták Apolló az ügyét és pontosabban
elmagyarázták neki az Isten útját. Felelőseknek érezték magukat Apolló
hitének fejlődéséért, és nem vártak arra, hogy a közösségből esetleg valaki más
törődjön vele. Azt, amit Páltól tanultak, buzgón tovább is adták, mivel Pál arra
tanította őket, hogy Isten velük is számít a hit továbbadásában. Azonban
alázattal magyarázták Jézus tanítását és az Efezusi egyház elöljáróival
egységben, tudván, hogy ők sem a mindentudók. Apolló szintén bizonyított
alázatosságot, mivel Priszcilla és Aquila tanítását elfogadta. Így jól
felkészült arra, hogy ő is sok mindenben hasznukra legyen máshol a híveknek. „Achájába megérkezve a neki adott kegyelem
révén nagy szolgálatot tett a hívőknek.” Az achájai közösség hálás szívvel
fogadta Apollót és tanítását. És hálás lehet a Korintusi közösség Apollónak,
hogy Isten munkatársaként szolgált hitük erősítésében. „Vajon mi Apolló? Mi
Pál? Szolgák, akik hitre vezettek titeket, mégpedig mindegyik úgy, ahogy az Úr
megadta nekik. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. Tehát
sem az nem számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a
növekedést adja.” (1 Kor 3,5-7) Kikért szeretnék a mai napon hálát adni
Istennek, mert elvezettek engem a hitre? Miben szeretnék még fejlődni? Milyen
eszközöket szeretnék ennek érdekében alkalmazni? Kiket bíz Isten rám, hogy
törődjek hitük ügyével?
Feladat a mai napra: Fél órát szánok olyan lelki könyv olvasására,
amivel szeretném erősíteni hitemet.