1Pét 4,12-16 (A
Szentlélek elnevezései)
Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő
fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan
dolog esett volna veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet
Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva
örülhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a
dicsőség Lelke, vagyis az Isten Lelke nyugszik rajtatok. Senki közületek ne
szenvedjen azért, hogy gyilkos vagy tolvaj, gonosztevő vagy bujtogató. Ha pedig
mint kereszténynek kell szenvednie, ne szégyellje, hanem dicsőítse meg az
Istent ezzel a névvel.
„Amikor Jézus a Szentlélek eljövetelét meghirdeti és ígéri, Paraklétosznak,
azaz szó szerint "maga mellé szólított"-nak, latinul advocatus-nak
nevezi (Jn 14,16.26; 16,7). A Paraklétoszt rendszerint "Vigasztalónak"
fordítják, mivel Jézus az első vigasztaló, (vö. 1Jn 2,1). Maga az Úr a
Szentlelket az "Igazság Lelkének" nevezi, (vö. Jn 16,13)” (KEK 692)
„A Szentlélek tulajdonnevén kívül, amit az Apostolok Cselekedetei és a
Levelek leginkább használnak, Szent Pálnál a következő megnevezések fordulnak
elő: az Ígéret Lelke (Ef 1,13; Gal 3,14); a fogadott fiúság Lelke (Róm 8,15;
Gal 4,6); Krisztus Lelke (Róm 8,11); az Úr Lelke (2Kor 3,17); Isten Lelke (Róm
8,9.14; 15,19; 1Kor 6,11; 7,40); Szent Péternél pedig: a Dicsőség Lelke (1Pt
4,14). (KEK 693)
Az itt szereplő
megnevezések közül melyik ismerős a leginkább számunkra? Melyik áll közelebb
hozzánk és milyen személyes jelentősége van számunkra? Talán az a megnevezése,
amelyet Péter levelében találunk, kevésbé ismert. Ezért választottuk a hozzá
tartozó idézetet a mai elmélkedéshez. Mire gondolnánk, ha „a Dicsőség Lelke”
kifejezést halljuk? Talán dicsőítő imádságra, amelyet a Szentlélek inspirál. De
érdekes módon Szent Péter az üldözés kontextusában beszélt a dicsőség Lelkéről:
„Boldogok vagytok, ha Krisztus
nevéért szidnak benneteket, mert a dicsőség Lelke, vagyis az Isten Lelke
nyugszik rajtatok.” A megpróbáltatások idejében, amikor tanúságot kell
tennünk Jézus Krisztus mellett, akkor nem vagyunk egyedül, hanem a Szentlélek
van velünk és megdicsőít minket Jézushoz hasonlóan. Jézus ugyanis ezt fejezte
ki az utolsó vacsorán, Júdás elküldése után: „Most dicsőül meg az Emberfia,
s az Isten is megdicsőül benne. Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is
megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti.” (Jn 13,31-32) Jézus
máskor arról is biztosította a tanítványokat, hogy a Szentlélek adja a
megfelelő szavakat ajkukra, ha megvádolják, szidják őket. „Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az
órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek. Mert hisz nem ti fogtok beszélni,
hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek.” (Mt 10,19-20) Add, Szentlélek,
hogy mi is mindig újra megtapasztaljuk a bennünk történő szólítást. Köszönjük,
hogy te vagy a Dicsőség Lelke.
Feladat a mai napra: Ma
tanúságot teszek Jézus Krisztus mellett vagy a családomban, vagy a
munkahelyemen, a barátaim körében.