XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2018. szeptember 29., szombat

Szeptember 29


Jn 11,45-55                       (Jézus meg fog halni a nemzetért)
Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne. De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus mi mindent cselekedett. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: »Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elpusztítják országunkat és nemzetünket.« Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: »Ti nem tudtok semmit, s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elveszik!« Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse. Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt. Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt.

A Lázár feltámasztásáról szóló részre következik egy beszámoló arról, ahogyan a zsidók, a farizeusok és a főpapok reagálnak arra. Látjuk, hogy a visszahatás nem egyforma. Vannak olyanok, akik most hisznek Jézusban, mások pedig elhatározzák, hogy megölik őt. Ez pedig bebizonyítja, hogy nem igaz, hogy minden csodára egyenesen a hit következik – ahogyan sokan mondják, „ha látom a csodát, akkor hiszek”. Igaz is amit Jézus az egyik példázatban mond: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki sem fognak hinni!” (Lk 16,31). A főpap Kaifás Jézus halálába beleegyezik, államérdeket pártol. Szavaival mást akart kifejezni, de akaratlan Istennek a szócsője lett, közvetíti Isten akaratát: Jézus meg fog halni az emberek megváltásáért. Jézus haláláról nem csupán az emberek döntenek, ha az Atyaisten nem engedné, nem történné. Ahogyan látjuk Lázárnál, hogy betegsége és halála nem csúszik ki az Atya és Jézus kezéből, így Jézus halála sem. Ebben a fejezetben sok jelkép már utal Jézus halálára és temetésére, pl. a sírbarlang, a pólyák, a kendő; és az idő adatai. Az Atya sem fogja hagyni szeretett Fiát a sírban, Jézus fel fog támadni, az első a halottak közül, hogy mi is vele együtt feltámadjunk.
Feladat a mai napra: Kérdezzem Istentől, hogy mutassa meg, milyen szándéka van velem ezen a napon, hogyan lehetek helyes eszköze.