Én 3,1-4 (Isten
akarja, hogy megtaláljuk a boldogságot)
Éjszaka
ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem. De hiába kerestem, nem találtam. „Azért hát fölkelek, bejárom a várost, keresem
a tereken és az utcákon, akit szeret a lelkem.” Hiába kerestem, nem találtam! Találkoztam
az őrökkel, akik a várost járták. „Nem láttátok, akit szeret a lelkem?” Alig
mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem.
Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak
szobájába, ki méhében hordozott.
Talán mi is többször
tapasztaltuk, hogy éjszaka felébredünk, hánykolódunk az ágyban, míg újra el nem
alszunk. Van, amikor gyorsan alszunk vissza, van, amikor akár órákig fenn
vagyunk. Ilyenkor oly sok minden meg szokott fordulni a fejünkben, pl. hogy mi
lehet ennek az oka: a kávé, a stressz, valami betegség vagy nyugtalanság? Van,
amikor meg tudjuk határozni okát, van, amikor úgy tűnik, hogy semmi ok nincs
rá, és mégis felébredünk. Ilyenkor jó feltenni egy másik kérdést is: mit
kezdjünk most ezzel az idővel? Van, aki ilyenkor a házi patikához nyúl, könyvet
olvas vagy TV-t néz, hogy vissza tudjon aludni. A mai olvasmány más
megvilágításba állítja: szívünk keresi azt, akiről tudja, hogy szereti. Talán
hasonló a kisgyermekhez, mely éjszaka felébred és átmászik szülei ágyába. Ott
akar lenni azoknál, akiről tudja, hogy szeretik őt. S amikor érzi jelenlétük
megnyugtató biztonságát, újra elalszik. Isten magának teremtett minket, hogy
ott legyünk, ahol Ő (vö. Jn 17,24). Szívünk szomjúsága, keresése az a belénk
oltott mechanizmus, mely képes felkelni, útnak indulni, hogy megkeresse azt,
akiben megtalálhatja igazi boldogságát. A teljes boldogság csak a jelenben van,
mert Isten a jelenben van. El kell hagynunk a múltat, állandó
nosztalgiázásunkat, de a jövőt is, állandó tervezgetésünket, hogy a jelenben tudjunk
jelen lenni. A jelenben találhatja meg a szívünk azt, akiben végtelenül
szeretve vagyunk. S a jelenben megízlelhetjük, mily édes az Úr. „Boldog az
ember, ki hozzá menekül.” (vö. Zsolt 34,9).
Feladat a mai napra: Napközben újra meg újra megállok pár percre, hogy
a jelent ízlelgessem, ill. a jelenben ízlelgessem Isten édességét, jóságát,
gondviselő szeretetét, kreativitását...