Mk 16,9-15 (Szemükre vetette hitetlenségüket)
Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először
Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. Ez elment és elvitte
a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor meghallották, hogy él,
és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el. Ezután idegen alakban jelent meg
közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. Visszatérve ezek közölték a
hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek. Végül a tizenegynek jelent meg,
amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és
keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. Aztán így szólt hozzájuk:
"Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek.
Minden evangélium sajátos módon számol be a feltámadt
Jézussal való találkozásokról. Mindegyikben azonban rámutatnak annak a
nehézségére, hogy a tanítványok nem hisznek a tanúknak. Jézus itt a szemükre is
vetette hitetlenségüket és szívük keménységét. Hogyan vagyunk mi a hittel?
Elhiszünk mindent, amit emberek mondanak nekünk? Ha Jézus ma élne, és ma történne
mindez, akkor lehet, hogy óvatosabb lenne ezzel a szemrehányással. Hiszen
jogosan válaszolhatnánk neki a mai információ-zuhatagos világban: Uram, nem
szabad mindent elhinni, amit az emberek nekünk mondnak! Hányszor ráfáztunk már arra,
hogy valakinek elhittünk valamit. Hányan játszanak pont az emberek
hiszékenységével és bizalmával. Itt azért fontos megjegyeznünk, hogy Jézus nem
arra hív minket, hogy minden sztorit elhiggyünk, hanem hogy a feltámadás
tanúinak higgyünk! Miből ismerhetjük fel, hogy valaki a feltámadás igazi
tanúja? Jézus mondja: „hisz
gyümölcséről lehet a fát felismerni. A jó ember jó kincséből jót hoz elő,
a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő.“ (Mt 12,33.35). A feltámadás
Isten műve, ezért igaz tanújának életében is kell, hogy megmutatkozzon Isten
munkálkodása. Hiszen Isten az ő tanújának életét át fogja alakítani, míg
egészen Jézusra nem hasonlít. Az idő tesz majd tanúságot arról, hogy valaki
csak egy egyszeri fellángolásból beszélt, vagy Isten munkálkodásának folytonos
megtapasztalásából. Akkor az a tűz egyre erősebb és ragyogóbb lesz életében,
míg egészen át nem járja őt Isten ragyogása. Az ember ilyenkor nem ragyoghat
magától, hanem Isten ragyog benne, és ezt a ragyogást már nem tudja kontrollálni.
Isten sugároz át rajta, ha akarja, ha nem, és nem csak az egy tapasztalatán,
hanem szépen lassan élete minden területén. Aki pedig nem a feltámadás igazi
tanúja, aki csak kognitív módon tudja, hogy van ilyen, de nem találkozott még
vele, és igazából nem is hiszi, hogy ez lehetséges, annak élete és kisugárzása
inkább a vízzel eloltott tűzifára hasonlít. Jézus arra vágyik, és felszólít
minket, hogy vegyük észre az ő jelenlétét életünkben, és vegyük észre a
feltámadás erejét saját életünkben és mások életében. Így ő maga tud majd
tanúságot tenni rajtunk keresztül a feltámadás erejéről.
Feladat a mai napra: Figyelmes leszek az iránt, hogy hol tapasztalom a
feltámadás erejét a mai napon: esetleg hol tudom legyőzni a szeretetlenséget,
bizalmatlanságot, haragot, stb. és kedvesen, bizalommal, szeretettel fordulni
embertársamhoz? Vagy hol tapasztalom Isten segítségét, gondoskodását,
kegyelmét…