Fil 1,3-10a (mert
szívembe zártalak titeket)
3Valahányszor rátok gondolok, hálát
adok Istenemnek, 4és mindig, minden
imádságomban örömmel emlékezem meg rólatok mindnyájatokról, 5mert az első naptól mindmáig részt
vállaltatok (Krisztus) evangéliumának hirdetésében. 6Bízom
is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is
fejezi. 7Méltányos is, hogy így
gondolkodjam rólatok, mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, hiszen
ti osztoztok kegyelmemben, akár bilincsekben vagyok, akár az evangéliumot védelmezem
és bizonyítom. 8Isten a tanúm,
mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. 9Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre
jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban, 10hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes.
„Van egy olyan imaforma, amely különösen is arra
késztet, hogy átadjuk magunkat az evangelizációban, és arra indít, hogy mások
javát keressük: ez a közbenjárás. Figyeljük csak meg egy pillanatra egy olyan
nagy evangelizáló belső világát, mint Szent Pál, hogy lássuk, milyen volt az ő
imádsága. Ez az imádság telve volt emberekkel: „mindig, minden imádságomban
örömmel emlékezem meg rólatok, mindnyájatokról, (...) mert szívembe zártalak
titeket” (Fil 1,4.7). Ebből láthatjuk, hogy a közbenjárás nem szakít el az
igazi szemlélődéstől, mert az a szemlélődés, amely figyelmen kívül hagyja a
többieket, puszta ámítás.” (Ferenc pápa, Evangelii Gaudium
281)
„Ez a magatartás át is alakul a többiekért való
hálaadásba: „Először is hálát adok Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért”
(Róm 1,8). Állandó hálaadásról van szó: „Veletek kapcsolatban szüntelenül hálát
adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban
nyertetek” (1Kor 1,4); „Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek.”
(Fil 1,3). Nem hitetlen, negatív és reménytelen látásmód ez, hanem lelki,
mélységesen hívő, amely elismeri azt, amit maga Isten hoz létre bennük. A hála az, amely a mások iránt valóban
figyelmes szívből fakad. Így amikor egy evangelizáló visszatér az imádságból, a
szíve már nagylelkűbbé vált, megszabadult az elszigetelt lelkiismerettől, és
arra vágyik, hogy megtegye a jót és megossza az életet másokkal.” (Ferenc pápa, Evangelii Gaudium
282)
Feladat a mai napra: Kifejezem hálámat azokért az emberekért, akiket
Isten rám bíz.