Lk 2,41-51 (Mária emlékei)
41Szülei minden évben fölmentek
Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42Amikor
tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. 43Az ünnepnapok elteltével hazafelé
indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei
tudták volna. 44Abban a hitben, hogy
az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök
között. 45Amikor nem találták,
visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. 46Három
nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és
kérdezgette őket. 47Akik csak
hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. 48Amikor
meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt
velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” 49Ezt
felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell
lennem?” 50Ám ők nem értették meg
ezeket a hozzájuk intézett szavakat. 51Velük
ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind
megőrizte szívében.
„Jézus szülésétől
kezdve Mária tekintete, mely mindig imádó csodálattal volt tele, nem szakadt el
tőle. Tekintete olykor kérdő volt, mint amikor a templomban megtalálta őt:
„Fiam, miért tetted ezt velünk?” (Lk 2,48); tekintete mindig átható és
képes olvasni Jézus bensejében, annyira, hogy fölfogja rejtett gondolatait és
megérti döntéseit, mint Kánában (vö. Jn 2,5); máskor ez a tekintet
nagyon fájdalmas, főként a kereszt alatt, ahol bizonyos értelemben 'a szülő'
tekintete lesz, hiszen Mária nem csupán osztozik az Egyszülött szenvedésében és
halálában, hanem a szeretett tanítvány személyében elfogadja a rábízott új fiút
is (vö. Jn 19, 26–27); ez a tekintet Húsvét reggelén a föltámadás
örömétől ragyog, és Pünkösdkor a Szentlélek kiáradásától lángol (vö. ApCsel
1,14).” (RVM 10)
„Mária Krisztusra
szegezett tekintettel élt, és megjegyezte minden szavát: „Emlékezetébe véste
mindezt és szívében gyakran elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,19; vö. 2,51).
Jézus emlékei, melyek a lelkébe vésődtek, mindenhova elkísérték, és a Fiú
mellett élt életének minden helyzetében föl tudta azokat idézni. Bizonyos
értelemben ezekből az emlékekből állt össze a 'rózsafüzér', melyet ő maga földi
életének napjaiban szüntelenül mondott.” (RVM 11)
Feladat a mai napra: Felidézem magamban olyan
Istenélményeket, Jézussal átélt belső tapasztalatokat, evangéliumi igerészeket,
amelyek élet folyamán nagyon fontos lettek számomra, Máriával ma újra
elgondolkodom rajtuk.