Iz 52,13-14; 53,3-5
Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és
felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan megborzadtak láttán,
– hiszen oly dicstelennek látszott és alig volt emberi ábrázata –, úgy fog majd
sok nemzet ámulni rajta és királyok némulnak el színe előtt. … Megvetett volt,
utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan,
aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk
sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá,
mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit
megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték
össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.
Ez az Ószövetségi olvasmány
húsvét vigíliájának ünnepén is elhangzik. Arra emlékeztet minket, hogy Jézus
magára vette a bűneinket, betegségeinket, nyomorúságainkat, ismeri és
elszenvedte mindazt, amin mi valaha is keresztül mentünk, vagy keresztül fogunk
menni. Ő „a fájdalmak férfia, aki tudta mi a szenvedés…” „…az Ő sebei
szereztek nekünk gyógyulást.” Bármin
is kell átmennünk az életünk folyamán, soha ne felejtsük, hogy Jézus velünk
tart, nem hagy magunkra, együtt szenved és küzd velünk, értünk. Amikor a
nyomorúság éjszakáján megyünk keresztül az életünk egy-egy mélypontján nem a
körülményeink a fontosak vagy hogy milyen hátránnyal indulunk az adott harcban,
egyedül és kizárólag az számít, hogy elhisszük-e azt a tényt, hogy Jézus velünk
van, nem hagy magunkra és hogy a különböző élethelyzeteinkben felismerjük Őt,
az Ő gondoskodó jelenlétét. Az elhagyatottság és a kilátástalanság a magány
könnyen úrrá lesz az emberen. De, a mi Mesterünk ismeri és átélte mindezeket,
megismerte, megtapasztalta ezeket a helyzeteket, értünk, emberekért,
szeretetből, hogy megmentsen minket. Ezek után felmerülhet bennük egy
pillanatra is az a kérdés, hogy magunkra hagyna? Nem, soha! Ő a biztos
kapaszkodó, Ő a győzelem. Amikor a földi életünk végéhez érünk, akkor is Ő lesz
ott, átkísér, átvezet az új életbe. Akkor már színről-színre fogjuk Őt látni és
felismerjük Őt, ahogy felismerték az Emmausi tanítványok. Életünk nagy pillanata
lesz ez, és a teljes földi zarándokutunkon kell, hogy készüljünk erre a csodás találkozásra,
nem jelenhetünk ott meg az Úr színe előtt felkészületlenül.
Feladat a mai napra: Ma, imádkozom azokért az embertársaimért, akiket
kirekesztettek, negatívan megkülönböztettek, gondolok a szegényekre, a
társadalom perifériájára került emberekre, az éhezőkre, nélkülözőkre. Ha van
mit megosztanom a tőlem szegényebbekkel, akkor valakin segítek a környezetemben
élők közül.