Bár 4,36-5,6 (összegyűjti őket a Szentnek szava)
Tekints, Jeruzsálem, kelet felé, és lásd azt az
örömöt, melyet Isten áraszt rád. Mert íme, megjönnek fiaid, kiket elbocsátottál,
a széjjelszórtak; megjönnek, mert összegyűjti őket napkelettől napnyugtáig a
Szentnek szava, és örvendeznek az Isten dicsőségén. Vesd le, Jeruzsálem,
gyászod és nyomorúságod ruháját, és öltözzél annak a dicsőségnek díszébe és
pompájába, melyet megad neked Isten örökre. Vedd körül magadat az Isten
igazságának palástjával, és tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének koronáját.
Mert Isten megmutatja rajtad fényességét mindenkinek, aki az ég alatt van. Mert
Isten ezt a nevet adja neked mindörökre: »Igazság békéje« és »Jámborság
dicsősége«. Kelj fel, Jeruzsálem, állj a magaslatra, tekints kelet felé, és
nézd, mint gyűlnek egybe fiaid napkelettől napnyugatig a Szentnek szavára, és
örvendeznek azon, hogy megemlékezett róluk Isten! Mert gyalog mentek el tőled,
elhajtotta őket az ellenség, de az Úr visszahozza őket hozzád; olyan pompával hozzák
majd őket, mint a királyi trónt.
Amikor
Isten szól az emberhez, vagyis hozzánk, mindig újra kapcsolatba lép vele. És
minden szó, amelyet Isten hozzánk intéz, annak a kifejezése, mennyire vágyik a
velünk való közösségre. A mi részünkről pedig ott a szabadságunk arra, hogy
elfogadjuk vagy elutasítjuk ezt a hozzánk intézett szót. Ha elfogadjuk, Isten
szava megújítja, elmélyíti, meggyógyítja, megerősíti Vele való kapcsolatunkat.
Olyan szó ez, mely soha nem eltávolít Istentől vagy az emberektől, hanem közelebb
vezet hozzájuk. Isten szava közösséget, egységet, kapcsolatot eredményez. Az
elválasztás, a szétválasztás, az elhatárolódás mögött mindig ott áll egy, az
Isten szavára – akár tudatosan, akár akaratlanul - kimondott Nem. Éppen ezért
történt meg Izrael Babilóniába való száműzetése, mert nem hallgattak Isten
szavára. „De népem nem hallgatott
szavamra, Izrael nem igazodott akaratomhoz. Ezért
ráhagytam őket kemény szívükre, hadd menjenek csak saját fejük után” (Zsolt 81,12-13).
De Isten nem végleges hagyta el a népet, próféták által újra és újra szólt
hozzájuk, ahogy ebben a mai idézeten Báruk prófétán keresztül. Megjövendölte,
hogy a száműzöttek szavára visszatérnek Jeruzsálembe. „A széjjelszórtak;
megjönnek, mert összegyűjti őket napkelettől napnyugtáig a Szentnek szava.” Izrael tapasztalata
saját tapasztalatunknak tükörképe. Ahol nemet mondtunk Istennek, vagy becsuktuk
fülünket szavai előtt, vajon nem tapasztaltuk-e egy idő után a távolságot, az
elidegenedést? Minket is újra és újra visszahív, egybegyűjt az Úr, hozzánk
intézett szavai által, mert megemlékezett
róluk Isten!
Feladat a mai napra: Annak a tudatában
élek, hogy Isten megemlékezik rólam és egy szívességgel kifejezem én is
valakinek, hogy én is gondolok rá, megemlékezem róla.