Jn 15,1-11 (Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők.)
Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám
pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt,
lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták
vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én
tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem
marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti
pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert
nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint
a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem
maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és
megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és
tanítványaim lesztek. Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is
titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok,
megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és
megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm
bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.
Egy másik nagyon
kifejező kép a szőlőtő, mely ugyanazt a valóságot fejezi ki mint Krisztus
misztikus teste. Krisztus a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők vagyunk. Egy
szőlőtövön sok vessző szokott nőni. És amit a vesszők nem választhatják
maguktól, hogy egymás mellett akarnak-e lenni, vagy sem, úgy mi sem
választhatjuk ki, hogy milyen családba születünk, kik a testvéreink, kikkel
fogunk egy szomszédságban, társadalomban, korszakban élni. Minden
szőlővesszőnek azonban az a közös, hogy a tőhöz tartozik. Belőle nő ki. Sőt, a
szőlővessző önmagától életképtelen. Szüksége van a tőre, ami ellátja őt
nedvességgel, ásványokkal. Csak akkor tud kifejlődni és gyümölcsöt teremni, ha
szoros egységben van a szőlőtővel. Így van ez a mi életünkben. Isten bennünket
magának teremtett, arra, hogy vele életközösségben éljünk örökké. Az ember
kiteljesedése tehát csak úgy lehetséges, ha Istennel egységben él. Hiszen tőle
kap mindent, amire szüksége van, tőle kapja élete célját és értelmét. De a
legfontosabb, hogy tőle kapja azt a folytonos, feltétel nélküli szeretetet,
amiből igazán életképes lesz, és gyümölcsöt tud érlelni. Élhet-e az ember teljes
és boldog életet Isten nélkül? Vagy talán inkább úgy kellene feltennünk a
kérdést: Élhet-e az ember teljes és boldog életet szeretet nélkül? Hiszen
lehet, hogy egyesek azt mondanák, hogy Isten nélkül igen. De szeretet nélkül
nem. Szeretet nélkül az ember elsorvad testileg és lelkileg. Az olyan, mint a
növény nedvesség nélkül. Életképtelen. Jézus mondja: Maradjatok
meg szeretetemben. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek
legyen, és örömötök teljes legyen.
Feladat a mai napra: A mai napon szemlélhetem a szőlőtő valóságát
saját életemben. Ha segít, kimehetek a természetbe és szemlélek egy növényt,
fát. De lehet szobanövény is. És megkérdezhetem tőle, hogyan él. Mi élteti őt?
Mi a rendeltetése? Hogyan éli életét Istennek? És én, mi éltet engem? Mi az én
rendeltetésem? Hogyan élhetnék egészen Isten jelenlétében és szeretetében?