Ne
gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol
betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja
moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol
a kincsed, ott a szíved is.
Fogyasztói társadalmunk szakadékja fölött
egyensúlyozó, Istenbe kapaszkodó értékrendünk talán legveszélyesebb kísértése
napjaink túlzásai: a túltermelés, túlkínálat, a felhalmozó életmódra,
kényelemre berendezkedő csábítás. Ember legyen a talpán, aki e bőség zavarában
tényleg csak annyit vesz el, amennyire valóban szüksége van! Jézus hangja a
kétségbeesés határán felkiáltójelet tapaszt e tanácsra, mely mára felszólítássá
kell, hogy váljon: „Ne gyűjtsetek
magatoknak kincset a földön!” Sokszor
bele sem gondolunk, hogy: „esztelen,
még az éjjel visszakérik tőled lelkedet.” (Lk 12,20) Mi az, ami maradandó
életemben? Földi javainkat, mindent, amit birtokolni vélnénk, könnyen és egy
szempillantás alatt felülírhatja változó világunk. Gondoljunk csak a földrengések
okozta összeomló házakra, vagy a városokat elsöprő cunamik pusztítására.
Háború, gazdasági válság, vagy akár egy rosszul felvett hitel felemésztheti
anyagi javainkat. Ehhez képest ma egyre divatosabbá váltak az olyan
születésnapi, karácsony-húsvéti meglepetések, amelyek élményt ajándékoznak. Még
ebben a beszippantó fogyasztói közegben is ott a kiáltás a valódi értékek után.
Érezzük, hogy az ilyen, és ehhez hasonló „élményeket” raktározzuk el
legmélyebben, a pénzzel kiválthatatlan, belső lenyomatokat. Mi az, ami maradandó
lesz az életemben? A szeretet és annak cselekedetei: egy közös kirándulás, egy
ölelés, egy meghitt beszélgetés, egy megbocsájtott hiba, a megajándékozottság
érzése, hogy jót tettem, egy tál leves egy rászorulónak. Istenkapcsolatunkban
is megvannak ezek a lelki megállók: egy bensőséges megosztás, egy mély
imaélmény, egy békés lelkigyakorlat. Ne féljünk elcsendesedni, és a csendben
dobogó szívünkre figyelni, s ebből a dobogásból kihallani szívünk legmélyebb
vágyait. Hiszem, hogy nem a múlt héten
kinézett modern számítógép, vagy a régóta áhított bőrcsizma lesz az, amivel
legbelül találkozunk, hanem Isten szeretetre, örömre, békére szólító hangja,
mint „enyhe szellő susogása” (1Kir 19,12).
Feladat a mai napra: Időt szánok arra, hogy megvizsgáljam, hol tartok,
mi a fontos az életemben, hol van a súlypont és merre dől inkább a mérleg? Ha
házasságban élek, megbeszélem a párommal, mire jutottam. Ha egyedülálló vagyok,
legközelebbi lelki beszélgetésemben szót ejtek róla. Imaszándékomba ma
felveszem a világ gazdaságának egyensúlyba kerülését.