Róm 8,28-30 (A
keresztény életszentség)
Tudjuk azt is,
hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik. (...) Akiket ugyanis
eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra,
így lesz Ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat
meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig
megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.
"Minden rendű és állapotú Krisztus-hívő meghívást kap a keresztény
élet teljességére és a szeretet tökéletességére." (II. Vat. LG 40). Mindannyian
meghívást kapnak az életszentségre: "Legyetek hát tökéletesek, amint
mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48): "E tökéletesség elnyeréséért a
hívők vessék latba a Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapott erőket,
hogy az Ő nyomában járva és hozzá hasonlóvá válva, mindenben teljesítve az Atya
akaratát, szívvel-lélekkel Isten dicsőségére és a felebarátok szolgálatára
szenteljék magukat. Isten népének szentsége így hozza meg bőséges gyümölcseit,
amint ezt az Egyház története oly sok szent élete által ragyogóan
bizonyítja." (II. Vat. LG 40). (KEK 2013). A lelki fejlődés
a Krisztussal való egyre bensőségesebb egyesülésre irányul. Ezt az egyesülést
"misztikusnak" nevezzük, mert a szentségek -- "a szent
misztériumok" -- közvetítésével Krisztus misztériumában és Őbenne a
Szentháromság misztériumában részesít. Isten mindannyiunkat erre a bensőséges
egyesülésre hív, jóllehet e misztikus élet különleges kegyelmeit vagy
rendkívüli jeleit csak kevesen kapják meg, hogy kinyilvánítsák e mindenkinek
szóló ingyenes ajándékot. (KEK 2014). A
tökéletesség útja a kereszten át vezet. Nincs életszentség lemondás és lelki
harc nélkül. A lelki fejlődés magával hozza az aszkézist és az önmegtagadást,
melyek fokozatosan elvezetnek oda, hogy a lélek a boldogságok békéjében és
örömében él: "Aki valahonnan elindult és fölfelé tart, soha meg nem áll,
és a kezdet önmagában nem válik tökéletessé a nála nagyobb dolgoktól. A fölfelé
menő vágya ugyanis soha nem áll meg azoknál, amiket már ismer." (Nisszai
Szt. Gergely). (KEK 2015). Anyánk, a
Szent Egyház fiai Istentől, Atyjuktól joggal remélik a végső állhatatosság
kegyelmét és a jutalmat a Jézussal közösségben és az Ő kegyelmével tett jó
cselekedeteikért. A hívők, akik az életnek ugyanazt a szabályát követik,
részesednek azok "boldog reményében", akiket az isteni irgalmasság
összegyűjt "a szent városba, az új Jeruzsálembe (...), amely Istentől
száll alá a mennyből, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony". (Jel
21,2). (KEK 2016).
Feladat a mai napra: A szeretetben válhatunk leginkább oly tökéletessé,
mint a Mennyei Atyánk. Ezért átgondolom, kivel tehetek ma jót, és megpróbálok
mindent megtenni azért, hogy szeretve érezze magát.