XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. szeptember 21., csütörtök

Szeptember 21.



Lk 14,15-24                       (hadd teljen meg a házam)
Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában.” Erre ezt válaszolta: „Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van. De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki. A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki. Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek. Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam. Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat.”

Ezen példabeszéden keresztül Jézus arra mutat rá, hogy mindenki lehet ilyen boldog ember, aki asztalhoz ülhet az Isten országában. Nem a meghívótól függ, hanem a választól erre a meghívóra, hiszen minden ember meg van hívva Isten országába. Mivel az eredeti meghívottak, a zsidók, farizeusok, nem fogadták el a meghívót, hanem kimentésüket kérték, Isten másokhoz fordult: a szegényekhez, bénákhoz, vakokhoz és sántákhoz, ez az a bűnösökhöz és az országutakon lévőekhez, azaz a pogányokhoz. Azoknak, akik elutasították a meghívást, a birtoklással való foglalkozásuk fontosabban volt számukra mint a lakoma, ezért közöttük senki sem ízleli lakomámat”, ahogyan azt az Úr talán nem kis szomorúsággal kifejezte. A példázatban is szépen látszik, mennyire fontos, hogy a házban minden hely el legyen foglalva. „És kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam”. A kényszerítés azonban nem erőszakoskodást jelent, minden embernek csak fel kell kínálni azt a boldogító meghívást és ők szabadon dönthetnek. Inkább Isten nagy vágyának a kifejezése az, hogy minél többen jöjjenek el a lakomára. Ez a meghívás pedig nemcsak életünk végén történik meg, hanem minden nap, akár ma is: „Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem” (Jel 3,20).
Feladat a mai napra:  Elfogadom Jézus meghívását, és vele töltök egy kis extra időt.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma