XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. november 29., péntek

November 29.

ApCsel 2,43-47                 (Az Egyház parancsolatai)

Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.

„Az Egyház parancsolatai a liturgikus élethez kapcsolódó és belőle táplálkozó erkölcsi élet vonalában helyezkednek el. E lelkipásztori tekintély által közzétett pozitív törvények kötelező jellegének célja az, hogy a hívők számára világossá tegye az imádság lelkületében, az erkölcsi törekvésben, az Isten és a felebarát iránti szeretet növekedésében az alapvetően szükséges minimumot: (KEK 2041) „Az első parancs ("vasárnap és parancsolt ünnepeken misét becsületesen hallgass és tarts munkaszünetet") elvárja a hívektől, hogy szenteljék meg az Úr föltámadásának emléknapját, valamint az Úr misztériumainak, a boldogságos Szűznek és a szenteknek ünnepnapjait, elsősorban azáltal, hogy részt vesznek a szentmisén, melyen összegyűlik a keresztény közösség, és tartózkodnak azon munkáktól és tevékenységektől, melyek akadályozhatnák e napok ilyen megszentelését. A második parancsolat ("bűneidet évente legalább egyszer gyónd meg") fölkészít az Eucharisztia vételére a kiengesztelődés szentsége által, mely folytatja a keresztségi megtérés és bűnbocsánat művét. A harmadik parancsolat ("az Eucharisztia szentségét legalább húsvétkor vedd magadhoz") az Úr teste és vére vételének minimumát határozza meg a keresztény liturgia eredetével és központjával, a húsvéti ünnepekkel kapcsolatban. A negyedik parancsolat ("az Egyház böjti és hústilalmi napjait tartsd meg") biztosítja az aszkézis és a bűnbánat időszakait, melyek fölkészítenek a liturgikus ünnepekre és segítenek az ösztöneink fölötti uralom és a szív szabadságának megszerzésében. Az ötödik parancsolat ("segítsd az Egyházat szükségleteiben") kijelenti, hogy a hívők, lehetőségeikhez mérten, kötelesek segíteni az Egyház anyagi szükségletein. (KEK 2042, 2043) Amikor az Egyház 5 parancsolat formájában felsorolja a keresztény élethez szükséges alapvető minimumot, egy jó édesanyára hasonlít, aki gyermekeit az étkezésre akarja szoktatni, hogy megéljenek. Saját életünkre tekintve, vegyük szemügyre hozzáállásunkat, vajon csak a minimumot tesszük meg, azt, ami elő van írva, vagy többet is. Hiszen tudjuk, hogy az Egyház parancsolatai lelki és erkölcsi életünket akarják szolgálni.  

Feladat a mai napra: Kiválasztok magamnak egy parancsolatot, amelyet ezen a héten meg szeretnék tartani. 

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma