MTörv 5,1-22 (A tíz
parancsolat a szentírásban)
Halld,
Izrael, a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma fületek hallatára
kihirdetek! Tanuljátok meg őket, s legyen gondotok a megtartásukra. Az Úr, a mi
Istenünk Hóreb hegyén szövetséget kötött velünk. Nem atyáinkkal kötötte az Úr
ezt a szövetséget, hanem velünk, akik ma itt mind életben vagyunk. Szemtől
szemben beszélt veletek az Úr a hegyen a lángok közül - magam az Úr és
közöttetek álltam, hogy az Úr szavait közvetítsem nektek, mivel féltetek a
tűztől és nem jöttetek föl a hegyre. Így szólt: „Én vagyok az Úr, a te Istened,
aki kivezettelek Egyiptomból, a szolgaság házából. Ne legyenek más isteneid! Ne
faragj magadnak képmást semmiről, ami fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld
alatt a vízben van! Ne borulj le ezek előtt a képek előtt és ne imádd őket;
mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Az atyák vétkét megtorlom
gyűlölőim fiain, sőt fiainak fiain és azok fiain is. De aki szeret és megtartja
parancsaimat, annak megmutatom jóságomat az ezredik nemzedékig. Az Úrnak, a te
Istenednek hiába ne vedd a nevét! Mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki
káromolja nevét. Tartsd meg a szombatot, szenteld meg, ahogy az Úr, a te
Istened parancsolta neked! Hat napig dolgozz és végezd a munkád. A hetedik nap
azonban a nyugalom napja, az Úré, a te Istenedé. Akkor hát ne dolgozz, se te,
se fiad, se lányod, sem szolgád, sem szolgálód, sem ökröd, sem szamarad, sem
semmiféle állatod, sem a házadban tartózkodó idegen, hogy szolgád és szolgálód
is pihenhessen, mint te magad. Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is
rabszolga voltál, de az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral
kivezetett. Azért parancsolta meg az Úr, a te Istened a szombat megülését. Tiszteld
apádat és anyádat, amint az Úr, a te Istened parancsolta neked, hogy hosszú
életű légy és jól menjen a sorod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad
neked! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy hamis tanúságot
embertársaid ellen! Ne kívánd embertársad feleségét! Ne kívánd el embertársad
házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, egyáltalán (ne kívánj
el) semmit sem, ami embertársadé!” E szavakat intézte hozzátok az Úr a hegyen,
a sötét felhő borította ég felé (felcsapó) lángok közül, zengő hangon, amikor
egybegyűltetek, semmi többet; aztán fölírta két kőtáblára és átadta nekem.
A"Tízparancsolat"
szó szerint azt jelenti: "tíz szó" (Kiv 34,28; MTörv 4,13;10,4).
Isten népének a szent hegyen nyilatkoztatta ki ezt a "tíz szót".
"Ujjával" (vö. Kiv 31,18; MTörv 5,22) írta ezeket, másként, mint a többi, Mózes által leírt
parancsolatokat. (vö. MTörv 31,9.24). E szavak egész különlegesen Isten szavai.
A Kivonulás könyvében (vö. Kiv 20,1--17) és a Második Törvénykönyvben (vö.
MTörv 5,6—22) hagyományozták ránk. Az ó Szövetség megkötésétől kezdve a
Szent Könyvek hivatkoznak a "tíz szóra",(vö. pl. Oz 4,2; Jer 7,9; Ez
18,5—9) de az új Szövetségben, Jézus
Krisztusban nyert kinyilatkoztatást teljes értelmük. (KEK 2056). A
Tízparancsolatot mindenekelőtt a kivonulással összefüggésben kell értelmezni,
mely Isten nagy szabadító tette az Ószövetség középpontjában. A "tíz
szó" akár tiltó, akár pozitív parancsként (mint a "Tiszteld atyádat
és anyádat") a bűn rabszolgaságából kiszabadult élet föltételeit mutatja
meg. A Tízparancsolat az élet útja: "Ha szereted az Urat, a te Istenedet,
az Ő útjain jársz, megtartod törvényeit, parancsolatait és ítéleteit, élni
fogsz és megsokasít téged." (MTörv 30,16). A Tízparancsolat szabadító
erejét tükrözi például a szombati pihenés parancsa, ami az idegenekre és a
rabszolgákra is vonatkozik: "Emlékezzél arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de
az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett onnan."
(MTörv 5,15) (KEK 2057). A "tíz szó" tömören
összefoglalja és kihirdeti Isten törvényét: "E szavakat intézte hozzátok
az Úr a hegyen, a sötét felhő borította ég felé fölcsapó lángok közül, zengő
hangon, amikor egybegyűltetek, semmi többet: azután fölírta két kőtáblára, és
átadta nekem" (MTörv 5,22). Ezért nevezik e kőtáblákat a "bizonyságnak"
(Kiv 25,16). Ugyanis Isten és az Ő népe közötti szövetség föltételeit
tartalmazzák. A "bizonyság tábláit" (Kiv 31,18; 32,15; 34,29) a
"frigyládába" kellett elhelyezni (Kiv 25,16; 40,1--2). (KEK 2058). A
"tíz szót" Isten teofánia közben mondja ki ("szemtől szemben
beszélt hozzátok a hegyen a tűz közepéből": MTörv 5,4). Hozzátartoznak a
kinyilatkoztatáshoz, melyet Isten önmagáról és a maga dicsőségéről ad. A
törvények ajándéka magának Istennek és az Ő szent akaratának ajándéka. Isten,
amikor megismerteti akaratát, önmagát nyilatkoztatja ki népének. (KEK 2059).
Feladat a mai napra: Végigolvasva a tízparancsolatot kiírom magamnak
azt, amelyik engemet most leginkább elgondolkoztat. Megpróbálom napközben
különös figyelemmel megtartani.