XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. december 8., vasárnap

December 8.



Hétköznapok lelkigyakorlata
2. Hét: Isten Igéje bennünk is vágyik a beteljesülésre

Bevezető:
Haladunk az adventi időben, íme, már megérkeztünk a második héthez. Lehet, hogy most még jobban érezzük, hogy az adventi sürgés-forgás elért bennünket és kezd felmerülni bennünk a jajgatás: „Jaj, jaj, mi mindent kell még megtennem karácsonyig!” Most talán még könnyebben kísértésbe eshetünk, hogy az imádságot és a lelki előkészületet a második helyre tegyük, vagyis elhalasztjuk. Ezért fontos újra emlékeznünk Pál szavaira: arra „figyelmeztetünk titeket is: ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét. Azt mondja ugyanis: A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Nos, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja!” (2 Kor 6,2-3). Most van az idő, az adventi idő, hogy felkészüljünk karácsonyra. Ma, ezen a napon, mert „nincs másom, csak ez a mai nap”. Bölcsen fogalmazta meg ezt Kis Szent Teréz életünk valóságáról: „Az életem csak egy pillant, egy múló óra csupán. Az életem egyetlen nap, mely elillan, elszáll. Ó, Istenem, Te tudod: ahhoz, hogy szerethesselek Téged, nincs másom, csak ez a mai nap.” Ezért használjuk fel a most nekünk kínált lehetőséget, az adventi időt, a mai napot, hogy figyeljünk Istenre és készítsünk utat életünkben, szívünkben, hogy karácsonykor Jézus születését megújult szívvel ünnepelhessük.
Karácsony napján, december 25-e liturgiájában újra el fog hangzani a János evangélium prológusa, amely szépen összefoglalja Isten megtestesülésének misztériumát. „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. A világba jött. S az Ige testté lett, és közöttünk élt.” (Jn 1,1.10.14) Igen, az Ige testté lett, emberré lett, és az egy konkrét emberben, Jézusban. „A megtestesült Fiában, Isten kimondta a legszebb Igéjét”, így fogalmazta meg Karl Rahner karácsony misztériumát. Jézusban mondta meg Isten az utolsó, felülmúlhatatlan, az egész emberiséget belevonó Szavát. Ezért számunkra az első karácsony óta Jézus az Atyának tökéletes és végső Igéje, amelyre hallgatni kell. (vö. Mk 9,7). „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Ahogyan Jézusban az ószövetségi jövendölések teljesültek be, úgy Jézus szava most bennünk akar beteljesedni. Az után vágyódik Jézus, hogy fojtassuk küldetését, hogy az ő jelenléte legyünk a világban, és ez talán a legszebb karácsonyi ajándék, amelyet a világnak ajándékozhatunk.
Mahatma Gandhiról azt mondják, hogy nagyon tetszett neki az evangélium tanítása és életmódja, de azért nem lett keresztény, mert alig találkozott olyan keresztényekkel, akik az evangélium szerint éltek. Kérdezzük meg magunkat, vajon mit mondana rólunk? Életünk legyen a környezetünkben lévő emberek számára olvasható evangélium, Jézus levele nem könyvbe írva, hanem az élő szív lapjaira (vö. 2 Kor 3,3). Ezért engedjük meg, hogy ebben az adventben Jézus szava formálja át életünket, és ajándékozzuk meg környezetünket a megtestesül Igével!
Kérjük a Szentlelket, hogy továbbra is vezessen bennünket a lelkigyakorlat második hetében azzal a fönt említett tudattal, hogy csak a mai napunk van, hogy Jézus eljövetelére felkészüljünk. „Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból: üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk. Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust.” (Róm 13,11.13) Az Igével való párbeszéd a felkészülés egyik legjobb módja, ahol igéjét, szavát elfogadva felölthetjük magunkra Jézust, és egyre jobban hasonulhatunk hozzá. Így az Ige bennünk is testté lesz.

Napi elmélkedéshez:         Iz 44,24-26.28a-45,6-8
Így szól az Úr, a te Megváltód, aki anyád méhében alkotott: Én vagyok az Úr, a mindenség teremtője; én terjesztettem ki az egeket egyedül, és amikor a földet megformáltam, nem volt szükségem segítségre. Én hiúsítottam meg a jósok jeleit, és a jövendőmondók hamisságát feltárom; én kényszerítem meghátrálásra a bölcseket, és én mutatom meg: tudományuk mily haszontalan. Én teljesítem be szolgám szavát, és valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! Én mondom Cirusznak: Pásztorom vagy! Teljesíted majd mindenben akaratomat. Neked adom az elrejtett kincseket, és a rejtekhelyek gazdagságát, hogy megtudd: Én vagyok az Úr, Izrael Istene, aki neveden szólítalak. Szolgámért, Jákobért, és választottamért, Izraelért szólítottalak a neveden. Én vagyok az Úr, és senki más! Én, az Úr viszem ezt végbe, mind. Harmatozzatok, egek, onnan felülről. Nyíljék meg a föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is. Én, az Úr hozom ezt létre, mind.

Mielőtt tovább olvassuk az elmélkedést, álljunk meg, és először fogalmazzuk meg, melyik az a szó a mai idézetből, ami a leginkább megragadott, melyik tetszett nekem, melyik szólított meg? Mennyire éreztem, hogy az ige nekem szól, rólam is szól? Milyen Isten mutatkozik meg a szövegen keresztül? Tudjuk, hogy a Szentírás az ajtó az Isten ismeretéhez. Már 50 évvel ezelőtt, a II. Vatikáni Zsinat nyomatékosan buzdította és sürgette „az összes Krisztus-hívőket, hogy a Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg 'Jézus Krisztus fönséges ismeretét' (Fil 3,8).” Aztán arra is figyelmeztet a Zsinat, hogy „a Szentírás olvasását imádságnak kell kísérnie, így lesz belőle beszélgetés Isten és ember között; mert 'amikor imádkozunk, őhozzá beszélünk, és amikor az isteni kinyilatkoztatást – azaz a bibliát - olvassuk, őt hallgatjuk'.” (DV 25). Milyen gyönyörű, hogy Isten nem egy néma Isten, hanem hangja van, és az igéjén keresztül beszél hozzánk. Mennyire volt ez Jézus tapasztalata is, hogy az Istennel lehet beszélni? Sok helyen az evangéliumban halljuk, hogy Jézus imádkozik, hogy élő beszélgetés zajlik Ő és az Atya között. Kérjük ma, hogy tanítson meg minket úgy imádkozni, ahogyan ő imádkozott. Ahhoz, hogy jobban értsük, hogyan imádkozott Jézus, segíthet az azon való elmélkedés, vajon hogyan imádkozott ezzel a mai igével. Annak tudatával kezdhette, hogy róla szól: „Így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták, hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet.” (Zsolt 40,8) Már múlt héten is, Jézus életére tekintve szép volt látni, miként váltotta valóra Isten minden szavát. A mai idézetről azt is mondhatjuk pl. Jézus „a jó pásztor”, akinek az Atya odaadta az elrejtett kincseket.”

Feladat a mai napra: A fönti idézetből kiválasztok egy mondatot, és leírom egy kis cédulára. A nap alatt előveszem, és hagyom, hogy Isten újra hozzám szóljon általa.

Este: Visszatekintés a napra: Hogyan kísért engem Isten szava a mai napon? Próbálom felfedezni, hogyan vált valóra számomra. Mit tapasztaltam abból a nap folyamán? Mennyire éreztem, hogy Isten igéje örömmel tölti el szívemet? Befejezőként elimádkozom a 40-dik Zsoltárt: Várva-vártam az Urat, s lehajolt hozzám.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma