ApCsel 5,1-10 (A hazugság természete szerint
elítélendő)
Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával
együtt eladta az egyik földjét. Az árából felesége tudtával egy részt
megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok
lába elé. Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet
a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét
félretedd?” Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha
eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire?
Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” E szavak hallatára Ananiás összeesett
és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta. A fiatalabb
emberek meg fölálltak, betakarták, elvitték és eltemették. Mintegy három óra
múlva felesége is eljött, mit sem tudva a történtekről. Péter megkérdezte:
„Mondd csak, valóban ennyiért adtátok el a földet?” „Igen, annyiért” -
válaszolta. Péter folytatta: „Mire való volt egymás közt megegyeznetek, hogy
próbára teszitek az Úr Lelkét? Látod, akik férjedet eltemették, már az ajtónál
vannak, hogy tégedet is kivigyenek.” Az asszony azon nyomban a lábához rogyott
és meghalt. Amikor a fiatalok beléptek, már holtan találták. Kivitték és a
férje mellé temették.
„"A hamis állítás azzal a
szándékkal, hogy megtévesszen, hazugság" (Szent Ágoston). Az Úr az ördög
művét a hazugságban leplezi le: "A ti atyátok az Ördög (...). Nincs benne
igazság. Amikor hazugságot beszél, a sajátjából beszél, mert hazug és a
hazugság atyja." (Jn 8,44) (KEK 2482) „A hazugság a legközvetlenebb vétség
az igazság ellen. Hazudni annyi, mint az igazság ellen beszélni vagy cselekedni
megtévesztő szándékkal. A hazugság, mivel az embernek az igazsághoz és a
felebaráthoz fűződő kapcsolatát sérti, annak az alapvető kapcsolatnak árt, mely
az embert és szavát az Úrhoz köti.” (KEK 2483)
„A hazugság súlyosságának mértéke
függ az eltorzított igazság természetétől, a körülményektől, az elkövető
szándékától, és a kártól, amit a hazugság áldozatai elszenvedtek. Ámbár a
hazugság önmagában bocsánatos bűn, halálos bűnné válik, amikor súlyosan sérti
az igazságosság és szeretet erényeit.” (KEK 2484) „A hazugság természete
szerint elítélendő. Megszentségteleníti a szót, melynek az a rendeltetése, hogy
a megismert igazságot másokkal közölje. A megfontolt szándék arra, hogy a
felebarátot megtévessze az igazsággal ellentétes állításokkal, vét az igazság
és a szeretet rendje ellen. A bűnösség még nagyobb, ha a megtévesztési szándék
rossz következményekkel járhat azok számára, akiket megtévesztett.” (KEK 2485)
„A hazugság (mivel az igazmondás erényének megsértése) valóságos erőszak a
másikkal szemben. Megismerőképességében sebzi meg, mely minden ítélet és döntés
előfeltétele. Csírájában hordozza a lelkek megoszlását és mindazt a rosszat,
ami ebből következik. A hazugság minden társadalom számára ártalmas; aláássa az
emberek közötti bizalmat és megbontja a társadalmi kapcsolatok rendszerét.”
(KEK 2486)
„Az igazságossággal és az
igazsággal szemben elkövetett bármely bűn jóvátételi kötelezettséget von maga
után, akkor is, ha elkövetője bocsánatot nyert. Amikor a bűnt lehetetlen
nyilvánosan jóvátenni, titokban kell megtenni; ha a károsultat nem lehet
közvetlenül kártalanítani, erkölcsi elégtételt kell nyújtani neki a szeretet
nevében. Ez a jóvátételi kötelezettség fönnáll a mások becsülete ellen
elkövetett bűnök esetén is. E morális és olykor anyagi jóvátétel mértékét az
okozott kár nagysága határozza meg. E jóvátétel lelkiismeretben kötelez.” (KEK
2487)
Feladat a mai napra: Megvizsgálom, milyen az én felfogásom a
hazugságról. Mennyire gondolom azt, hogy néha egy apró hazugság nem baj?
Mennyire vagyok képes bevallani hazugságomat? Belátom-e, hogy nem
embereknek hazudok, hanem Istennek? Kérem, hogy a Szentlélek segítsen, hogy elkerüljem a hazugság
bagatellizálását.