5. Napi elmélkedéshez: Mk
6,31-44
Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gyertek velem külön
valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték
őket, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elvonultak
egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor
elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog
odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget,
megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok
mindenre kezdte őket tanítani. Már későre járt az idő, tanítványai azért
odamentek és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő van. Bocsásd el
őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni.” Ő
azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán
elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” Erre
megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és
jelentették: „Öt, és két halunk.” Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban
telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. Le is telepedtek, százas és ötvenes
csoportokban. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre,
és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák
szét. A két halat is szétosztotta. Mindenki evett és jól is lakott. A maradék
kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. A kenyérből csak férfiak
ötezren ettek.
Szent Ignác másik imamódja a szemlélődő imádság. Követem
az 1. nap utasításait, azonban most nem légzésem ritmusában ismételgetem azokat
a képeket, szavakat, melyek megérintettek, hanem az ima során úgy képzelem el a
jelenetet, hogy magam is ott vagyok. Látom a személyeket, hallgatom beszédüket,
figyelem cselekedeteiket, és megérzem a saját helyemet is. Hol vagyok
jelen, kinek személyében, vagy sajátosan vagyok jelen? Ott időzök el, ami
leginkább megérint. Figyelmem most Jézusra irányuljon. És kérjük a
Szentlélektől azt a kegyelmet, hogy őt jobban megismerhessük, közelebb
kerülhessünk hozzá.
Uram, látni szeretnénk Jézust! (Jn12,21). Így hangzik
a kérés a görögök szájából, akik odamentek Fülöphöz. Szítsuk fel magunkban is
ezt a vágyat imádságunk elején.
A mai idézetben Isten szemünk elé akarja tárni
Jézust. Mit ismerhetünk meg belőle? Az egyik arcvonása a tanító, törődő Jézus.
Jézus törődik az emberek testi-lelki szükségleteivel, pl. a missziós útból
fáradtan hazatért tanítványaival, akikkel el akar vonulni, pihenni, egyedül
lenni, hogy elmesélhessék élményeiket. De meglátja az emberek seregét is, akik
keresték őt, akik olyanok, mint a juhok pásztor nélkül és megesik rajtuk a szíve. Elkezdi őket tanítani,
táplálni Isten igéjével, és törődik testi szükségleteikkel is, hiszen már késő
van, és éhesek, nincs lehetőségük élelmet venni. Jézus megszaporítja a kenyeret
és jóllakatja őket. Így közvetíti Isten gondviselő szeretetét, aki tudja, kinek
mire van szüksége (vö. Mt 6,25-34). De láthatjuk Jézusban azt is, aki kihívások
elé állítja tanítványait, hogy túltegyék magukat fáradtságukon, hogy bízzanak
Isten gondoskodó hatalmában, aki számára nem lehetetlen az, ami az ember
számára igen. Milyen módon lép Jézus felém? Hogyan szólít meg engem egészen
személyesen? Megtudom-e engedni, hogy megmutassa nekem egészen sajátos arcát?
Feladat a mai napra: Megfigyelem, hogyan viszonyulok ahhoz a
helyzethez, amikor engem valaki tanít, akár úgy is, hogy kioktat. Milyen módon
tanít engem Jézus?
Este:Visszatekintés a napra: Szeretettel visszatekintek a mai napra, és kérem a
Szentlélek segítségét, hogy Jézus szemeivel tudjam meglátni azt, amit éltem. Mi
érintett meg engem a mai imádáságban? Milyen módon találkoztam Jézussal? Mi
okozott nekem nehézséget? Tudtam-e jelen lenni Isten számára? Kérem a
Szentlélek kegyelmét, hogy tegyen fogékonnyá Jézus iránt, hogy holnap jobban
tudjak rá figyelni. Újra elolvasom a mai részletből, ami leginkább megérintett,
és elidőzve benne hálát adok Jézusnak az irántam való szeretetéért.