XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. március 15., szombat

Március 13.



5. Napi elmélkedéshez:  Mk 6,31-44
Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő van. Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni.” Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. Mindenki evett és jól is lakott. A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. A kenyérből csak férfiak ötezren ettek.

Szent Ignác másik imamódja a szemlélődő imádság. Követem az 1. nap utasításait, azonban most nem légzésem ritmusában ismételgetem azokat a képeket, szavakat, melyek megérintettek, hanem az ima során úgy képzelem el a jelenetet, hogy magam is ott vagyok. Látom a személyeket, hallgatom beszédüket, figyelem cselekedeteiket, és megérzem a saját helyemet is. Hol vagyok jelen, kinek személyében, vagy sajátosan vagyok jelen? Ott időzök el, ami leginkább megérint. Figyelmem most Jézusra irányuljon. És kérjük a Szentlélektől azt a kegyelmet, hogy őt jobban megismerhessük, közelebb kerülhessünk hozzá.
Uram, látni szeretnénk Jézust! (Jn12,21). Így hangzik a kérés a görögök szájából, akik odamentek Fülöphöz. Szítsuk fel magunkban is ezt a vágyat imádságunk elején.
A mai idézetben Isten szemünk elé akarja tárni Jézust. Mit ismerhetünk meg belőle? Az egyik arcvonása a tanító, törődő Jézus. Jézus törődik az emberek testi-lelki szükségleteivel, pl. a missziós útból fáradtan hazatért tanítványaival, akikkel el akar vonulni, pihenni, egyedül lenni, hogy elmesélhessék élményeiket. De meglátja az emberek seregét is, akik keresték őt, akik olyanok, mint a juhok pásztor nélkül és megesik rajtuk a szíve. Elkezdi őket tanítani, táplálni Isten igéjével, és törődik testi szükségleteikkel is, hiszen már késő van, és éhesek, nincs lehetőségük élelmet venni. Jézus megszaporítja a kenyeret és jóllakatja őket. Így közvetíti Isten gondviselő szeretetét, aki tudja, kinek mire van szüksége (vö. Mt 6,25-34). De láthatjuk Jézusban azt is, aki kihívások elé állítja tanítványait, hogy túltegyék magukat fáradtságukon, hogy bízzanak Isten gondoskodó hatalmában, aki számára nem lehetetlen az, ami az ember számára igen. Milyen módon lép Jézus felém? Hogyan szólít meg engem egészen személyesen? Megtudom-e engedni, hogy megmutassa nekem egészen sajátos arcát?

Feladat a mai napra: Megfigyelem, hogyan viszonyulok ahhoz a helyzethez, amikor engem valaki tanít, akár úgy is, hogy kioktat. Milyen módon tanít engem Jézus?

Este:Visszatekintés a napra: Szeretettel visszatekintek a mai napra, és kérem a Szentlélek segítségét, hogy Jézus szemeivel tudjam meglátni azt, amit éltem. Mi érintett meg engem a mai imádáságban? Milyen módon találkoztam Jézussal? Mi okozott nekem nehézséget? Tudtam-e jelen lenni Isten számára? Kérem a Szentlélek kegyelmét, hogy tegyen fogékonnyá Jézus iránt, hogy holnap jobban tudjak rá figyelni. Újra elolvasom a mai részletből, ami leginkább megérintett, és elidőzve benne hálát adok Jézusnak az irántam való szeretetéért.