XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. július 26., szombat

Július 26.



Zsolt 40,17-18                   (Ujjongjanak és örüljenek benned mind)
Ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek, és hirdessék mindig: Hatalmas az Úr! Mind, akik várják üdvösségedet.
De én nyomorult és szegény vagyok. Uram, siess segítségemre! Te vagy gyámolom és szabadítóm, ne késlekedj tovább, Istenem!

A zsoltár vége újból kifejezi Dávid vágyakozását. Még nem oldódott fel Dávid fájdalma. Olyan dolog, aminek idő kell, és ezt az időt meghagyja magának. De ki tudja fejezni vágyát: Ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek, és hirdessék mindig: Hatalmas az Úr! Mind, akik várják üdvösségedet. Őszinte kívánsága ez, hiszen tudja, hogy micsoda örömöt jelent az, ha az ember teljes szívből ujjongani tud az Isten jóságában. A hűséges ember megtapasztalhatja Isten hatalmát. Ő maga is meg szokta tapasztalni ezt az örömöt. Most azonban még ott van a szívében a fájdalom: De én nyomorult és szegény vagyok. Uram, siess segítségemre! Te vagy gyámolom és szabadítóm, ne késlekedj tovább, Istenem! Attól, hogy valaki fájdalmat érez, még jót kívánhat másnak. Ez mély szeretet. „Én most per pillanat még szenvedek, de azt akarom, hogy te boldog légy.” „Én még várom az Isten válaszát, de te ujjongj és örülj az Úr hűsége miatt. Majd én is áldani fogom.” Önzés lenne, ha azt akarnánk, hogy mindenki velünk siránkozzon és búslakodjon, mert nekem most rossz. Dávid ezért nem az embereknek panaszkodik, nem akarja magát sajnáltatni sem az emberrel sem az Istennel. Nincs is szüksége rá, mert tudja, hogy a fájdalom hozzá tartozik az élethez, nem rossz, csak van és el fog múlni. Attól ő minőségileg nem rosszabb ember, hogy nehéz szituáción megy keresztül. A sajnálat nem segít. És tudja, hogy Isten elfogadja őt fájdalmával együtt. Ez adja meg neki a békét és a türelmet a várakozáshoz: Miért csüggedsz, lelkem, miért vagy nyugtalan? Bízzál az Úrban: fogom még áldani arcom szabadítóját, Istenemet. (Zsolt 42,6).
Feladat a mai napra: A mai napon megvizsgálom magamban, hogy mit és milyen szándékkal közlök másoknak. Hogyan állok saját fájdalmamhoz? Mielőtt másoknak akarnék panaszkodni, megpróbálom panaszomat Isten iránti kérésekbe foglalni, hogy ő oldhassa fel számomra: Uram, siess segítségemre! Te vagy gyámolom és szabadítóm, ne késlekedj tovább, Istenem!

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma